Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám Ha ennek a három mozzanatnak (befogadás, kirendelés, felszentelés) a közös jelölésére egy magyar fogalmat keresünk, ma erre egyértelműen az avatás, lelkészavatás szó kínálkozik. A probléma csak az, hogy ezt a kifejezést a XVII. században, sőt a következőben sem használták az ordináció magyar megfelelőjeként! Ez két újabb kérdést vet fel: Akkor egyházi műszóként milyen értelemben használták? És ennek a fogalomnak a fordítását milyen magyar szóval oldották meg? Kezdjük az elsővel. Régebbi nyelvtörténeti szótáraink szerint az ’avat’ igében az av=ó (régi, öreg) jelző bújik meg. (El)avul annyit jelent, mint ó-vá válik, elöregszik. Ennek felel meg az országszerte széles körben elterjedt népies ’avad’ szó is, melynek jelentése: ócskává, elnyűtté lesz. Az ’avat’ ige eszerint annyit takar, hogy elvesszük valaminek vagy valakinek az újdonságát, és besoroljuk az ó-к, a régiek, a többiek közé. Iyen értelemben avatják a kelmét, vagyis bemártják, beáztatják valamilyen folyadékba, hogy összehúzódjon, és elveszítse újszerűségét. Ebből következik az ’avik’ szónak egy ’beleivódik’, ’behatol’, ’átjár’, az ’avat’ szónak pedig egy ’bemárt’, ’bejuttat’ jelentése is. De ilyen értelemben avatnak személyeket is, vagyis újonnan felveszik őket valamilyen közösségbe, beiktatják őket valakik sorába. Eszerint avatnak többek között lelkészeket is.142 Az újabb nyelvészeti felfogás szerint ezen kifejezések az uráli korból származó, és ’behatol’, ’beivódik’ jelentésű ’avik’ szó származékai, az ’avat’ ebből keletkezett műveltető képző hozzáadásával. A szó jelentésével kapcsolatban azonban a modern nyelvészeti munkák szintén a fentebb említett tartalmakat sorolják fel.143 Használják-e feljebb idézett forrásaink az ’avat’, ’avatás’ szót? A zsinatokon megfogalmazott egyházi törvények korabeli magyar fordításaiban csak néhány esetben találkozunk vele. A kifejezést először az egyházkerületünk határain kívül, 1576-ban keletkezett hercegszőlősi kánonok 7. pontja használja, de egy speciálisabb értelemben: a latin introductio mulierum post partum kifejezést korabeli magyar fordítása az aszonyállatoknac be auatások szóösszetétellel adja vissza.144 Itt egyértelműen az egyházkelő (egyházkelés) 142 CZUCZOR-FOGARASI 1862-1868. L 67, 277-278. SZINNYEI 1893-1901. I. 62-63. SZARVAS-SIMONYI1890-1893.1. 138-139. 143 BENKŐ 1967-1984.1. 202-203. 144 DREKK 0.1055.154,155. MOKOS 1901. 4, 28. » ÍOI «
