Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám törvényeknek engedelmeskedik. Az anyaszentegyház ezt a nyilatkozatot elfogadja, és elismeri az illetőt Krisztus követének, aki nyilvánosan és érvényesen végezheti Isten Igéjének rendelése szerint a papság tisztét; könyörgés és kézrá- tétel között deklarálja Isten megáldó erejét és ígéretét. ’*2 A kötet Istentiszteleti rendtartás című részében pedig ezeket olvashatjuk: „A felszentelés, amely mindig az egyházkerületi gyűlés idején és helyén történik, egyszersminden- korra szóló, s ugyanazon személlyel többé nem ismételhető. A papszentelés végrehajtására a püspökök vagy hivatali helyetteseik illetékesek.”22 23 Megjegyzendő azonban, hogy ez korántsem jelenti azt, miszerint az ordináció eltö- rölhetetlen jegyet adna, hiszen a szolgálatból való távozás esetén az egyházi megbízás megszűnik.24 Az 1927-es Ágendát felváltó, 1929-ben elfogadott, és 1930-ban megjelentetett Istentiszteleti Rendtartás a fenti rendelkezéseket változatlan formában hagyta, egyedül a papszentelés szót cserélte le következetesen lelkészszentelésre.25 Mindezeken az 1985-ben életbe lépett, és ma is használatos Istentiszteleti Rendtartás sem változtatott: a korábbi elméleti megfontolásokat és rendelkezéseket ugyan szövegszerűen nem ismételte meg, de nem is fogalmazta újra. Annyi újdonságot hozott, hogy a lelkészszenteléssel kapcsolatban biblikus alapokon tisztázta: a felszentelés cselekvő alanya elsősorban Isten, másodsorban az elhívott szolga, és harmadsorban az egyház közössége, amit a Theologiai Akadémia és a Lelkészképesítő Bizottság jelenít meg, emellett legalább egy gyülekezet hosszabb idő alatt szerzett tapasztalaira épített bizonyságtételét várja el arról, hogy az adott személyben felismerték az elhívott szolgát.26 A ma használatban lévő ágendás könyvek mellett vessünk egy pillantást a két legújabb tervezetre is! 22 A református istentisztelet. III. Alaki rész. C. Szimbolikus istentiszteletek. 1. Papszentelés. RAVASZ 1927. 37. 23 Istentiszteleti rendtartás a Magyar Református Egyházban. II. Istentiszteleti cselekmények vagy szertartások. B. Megáldási, felszentelési és beiktatási szertartások. 4. A papszentelés. 26- 27. §. RAVASZ 1927. 71. 2* CZEGLÉDY 1978.147. 251. rész IV. fejezet. Szimbolikus istentiszteletek. D. Lelkészszentelés. 35. §. Itt szó szerint az 1927-es Agenda istentiszteleti rendtartásának 26-27. §-a olvasható, a különbség a fent említett kifejezéscserén kívül csak annyi, hogy a püspök hivatali helyettesét zárójelben meg is nevezi (a legidősebb esperes vagy tanácsbíró). RAVASZ 1930. 47. 26 A. Elméleti rész. VIII. Egyházi szolgák felszentelése. BARTHA 1985. 43. » 69 «
