Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám A katolikus tanítás szerint a papszentelés (ordinatio ministrorum) szentségi cselekmény, vagyis a püspök kézrátételének a szentséget feladó vagy fölvevő személyektől függetlenül, önmagában is ható (ex opere operató) kegyelemközvetítő szerepe van, maga a felszentelés (consecratio) pedig egy egész életre szóló, eltörölhetetlen jelet (character indelebilis) nyom a szentelendő leikébe. A szentségi cselekmény révén a felszentelt pap a (II. Vatikáni Zsinat előtt) nyolcszintű egyházi rend (ordo) hetedik fokozatába (presbyter, sacerdos, áldozópap) lépett, és hatalmat kapott a legtöbb szentség kiszolgáltatására. Ezzel szemben a lelkészavatás a református egyházban szimbolikus cselekmény, „Istentől rendelt hasznos intézmény”, „evangyéliomi értelmű egyszerű testvéri áldás”, de nincs szentségi jellege, nem sákramentum.9 „Akiket megválasztanak, azokat szenteljék / avassák fel a vének nyilvános imádsággal és kéz- rátevéssel” - mondja Pál apostolnak a Timóteushoz írt első és a Tituszhoz írt levelei alapján a II. Helvét Hitvallás.10 A felszentelés vagy felavatás latin műszava az ordináció, mely tehát „szorosan összefügg a vokációval: a megválasztottat megerősíti abban, hogy a gyülekezet felismerte és elismeri benne az isteni adományokat a szolgálatra, szolgálatát igényli és elfogadja, és maga is azon lesz, hogy az elhívott szolgálata gyümölcsöző legyen a gyülekezetben. Mindehhez az egész gyülekezet Isten Szent Lelkének áldó kegyelmét kéri.”11 Kezdetben az ordinációt Luther is gyülekezeti beiktatásként fogta fel, melynek részei a jelölt megvizsgálása (examen), a gyülekezet megválasztása (electio), a kézrátételes megerősítés (confirmatio) és a gyülekezet könyörgése a megválasztottért. 1535-től kezdve azonban a német evangélikus egyházban a confirmatio egyházkormányzati cselekmény lett. Az 1560-as években ezt a gyakorlatot vették át hazánkban nemcsak a lutheri, hanem a kálvini szellemben reformált egyházak is, bár hitvallási iratainkban fellelhetők a korábbi lutheri felfogás csírái is.12 Erre jó példa az 1562-es debrecen-egervölgyi hitvallás, mely a lelkészek ordinálásának három velejáróját említi: a megválasztást (electio), a meghívást (vocatio) és a megpróbálást (probatio). Ebből az első kettő a hallgatók, a nép jogosítványa, a harmadik az 9 TAVASZY 1932. 235. BENEDEK 1971. 238. TÖRÖK 1985. 406. 10 XVIII. rész, 7. pont. Az avatás kifejezést az először 1907-ben megjelent Erdős József-féle fordítás, a szentelés szót pedig az először 1954-ben megjelent Szabadi Béla-féle fordítás használja. ERDŐS 1932. 54. ERDŐS-VICTOR-SZABADI1989. 166. 11 TÖRÖK 1985. 406. 12 CZEGLÉDY 1978.146. » 65 «
