Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - ifj. Hermann István-id. Hermann István: Adalékok Pápa város XVII. századi történetéhez. I. Birtoklástörténeti vázlat és a város népességszáma
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám nem rendelkezhettek önálló háztulajdonnal, hanem lakókként éltek mások házaiban, mégpedig a tulajdonossal vagy más bérlővel közösen. Amennyiben a végvári katonák esetében elképzelhető jelentősebb számú háztartás rejtve maradása, akkor nincs okunk kizárni azt, hogy ez a városi lakosság esetében ne így lenne. A kérdés eldöntéséhez nem rendelkezünk forrásokkal, ugyanakkor ezt a problémát nem szabad figyelmen kívül hagynunk a népességszámra vonatkozó becslés elkészítésekor. Az eddig előrebocsátottak figyelembevételével tettünk kísérletet a város népességszámának becslésére. Ehhez a tisztázati példányt használtuk,91 a becslés során azonban tettünk néhány korrekciót. Kihagytuk például a számításokból a Hosszú utcában összeírt pálosok által vezetett iskolát, amelyhez az összeíró 100 főt számított. Véleményünk szerint az iskola tanulóiként azonosítható létszámnak zömében meg kell jelennie az egyes családoknál is - akár családtagokként, akár lakókként -, így figyelem- bevételük indokolatlannak tűnik. Megjegyzendő az is, hogy nem ismerjük a reformátusok által fenntartott iskolába járók létszámát a korszakból.92 Kihagytuk a számításokból a majorszerekben található azon katolikusként ösz- szeírt háztartásokat, amelyek mellé nem került számadat, mivel ezek az egyébként is alacsonyabb esetszámú majorok átlagos házankénti adatait jelentősen befolyásolnák, holott az összeírás egyértelműen jelzi esetükben is, hogy éltek az adott házakban lakók, akik feltételezésünk szerint protestánsok lehettek. 91 Az eltérések a két példány között - mint korábban bemutattuk - jelentéktelenek. Nem lehet tudni, hogy ezek a felvétel során ejtett hibák korrigálásából származnak, vagy ez eltelt időszak változásairól van szó. 92 A 100-as számadat kerekítésnek tűnik, bár nagyságrendje elfogadható az analógiák alapján. A tanulók számáról közelebbit nem tudunk a korszakból, sőt, a pálos iskola fennállásának idejéből is csupán két adat áll a rendelkezésünkre. 1777-ben összesen 79 diák tanult az iskolában, míg 1786-ban csupán 36 fő. A közeli Győr jezsuita gimnáziumába 1660-ban 311 diák tanult, de a létszámok nagyon ingadoznak az egyes évek között. A körülményeket tekintve talán a pápaival jobban összevethető szepesváraljai jezsuita iskola diákjainak számát 1652-ben szintén 100 főre teszi a szakirodalom. Pápa: BAKONYVÁRI1998. [er. 1896] 57.1. sz. jegyzet; Győr: ACSAY 1901. 89.; Szepesváralja: BIZONOVÁ 2013. 193. A városban működött másik iskolának, a református kollégiumnak a diákjairól egy 2006-ban megjelent kötet tájékoztat. A 17. század vonatkozásában csak a kollégiumi törvényeket aláíró diákok számával számolhatunk, ezzel is csupán 1663-at követően. Ekkor évente átlagosan 5-10 fő írta alá a törvényeket, de ők a felsőbb osztályokat látogatták. Az iskola teljes létszámára vonatkozóan csak a 18. századból rendelkezünk adatokkal, értékelhető adatsort pedig csak a század második felében találunk. Mindez nem teszi lehetővé, hogy érdemi következtetéseket vonjunk le a kollégiumi diákság számára vonatkozóan a korszakban. KÖBLÖS 2006. különösen 20-28.; a 17. századi adatok a 748-760. oldalakon találhatók meg. » 52 «
