Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Szemle - Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 (Gárdonyi Máté)
<ф Szemle ф Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám dátum kijelölése már nehezebb feladatnak bizonyult, mert az egyházmegye török kiűzése után megindult újjászervezését megakasztották a Rákóczi-szabad- ságharc turbulenciái; így jobb híján maradt az egyébként korszakhatárnak nem tekinthető 1700-as év feltüntetése a címben. Elöljáróban a szerző az általa feltárt forrásanyag intézménytörténeti feldolgozását ígéri; annak részletekbe menő vizsgálatát, hogy a veszprémi római katolikus egyházmegye hogyan lett a század folyamán szinte csak címében létező püspökségből jól szervezett hierarchikus egységgé; egyúttal azt is jelzi, hogy a történettudomány kurrens áramlatait szem előtt tartva a társadalomtörténeti szempontokra is figyelemmel kíván lenni (7.). E kettős célkitűzés jegyében előbb az egyházmegye kormányzásának strukturális fejlődését mutatja be (az egyházmegye határainak megszilárdulása, a plébániahálózat kiépítése, esperesi kerületek kialakítása), majd azokat a személyeket, akik a kormányzásban a főpásztor munkatársai voltak (helynökök, kanonokok, esperesek), különös tekintettel ezen „egyházmegyei elit” szerepére az intézményhálózat működtetésében. A vizsgálat tárgyává tett hét-nyolc évtized a veszprémi püspökség történetének egyik nagy korszaka volt. Kérdés, hogy a középkori egyházmegye reorganizációjának vagy pedig az újkori felekezetszervezés jegyében történt neo- organizációnak tekintjük-e mindazt, ami a török kiűzése után ebben a térségben végbement. A kánonjog és magyar közjog alapján a katolikus püspökség ugyan kontinuitással rendelkezett, mint szent istváni alapítású egyházmegye, de a parókiális lelkipásztorkodás szintjén a középkori struktúrák - és templomok - örököse a protestáns egyházszervezet volt. Megfontolandó, amit ezzel kapcsolatban Hermann István ír: „A veszprémi egyházmegye esetében a középkori egyházi struktúra azokban az esetekben sem befolyásolta 18. századi utódának alakulását, ahol annak emléke fennmaradt. A középkori előzmények semmilyen befolyással nem voltak sem a plébániahálózat, sem a középszintű egyházigazgatás elemeinek 18. századi alakulására. Egyedül az egyházmegye, mint egyházigazgatási egység esetében regisztrálható a középkori előzmények felhasználása a területi igények alátámasztására” (19.). A XVIII. század elején az egyházmegye határai és a püspöki joghatóság kérdései sem tisztázódtak még teljesen. A Dráva-menti plébániák hovatartozása miatt kialakult vita mellett a szerző megemlíti a Somló vidékének határváltozásait, valamint a kiváltságolt (exempt) plébániák és a szerzetesek által paszto- rált helységek feletti joghatóságból fakadó konfliktusokat. A szerző a század eleji plébániahálózatra vonatkozó kutatásai során azzal szembesült, hogy a korai plébániák esetében nem tudjuk pontosan megmondani az alapítás dátumát: többször előfordult, hogy egy település katolikus híveit szerzetesek kezdték el gondozni, majd valamikor sor került a plébánia kánoni megalapítására, aminek » 454 «
