Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Újraolvasó - Pápa 1796-ban egy útleírás tükrében (Decsy Sámuel)
<ф Újraolvasó ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám újságíró - természetesnek tartotta, hogy élményeiről beszámoljon a nagyközönségnek. Útleírásának első részében kifejti elveit: a felvilágosodás jegyében a hagyomány és újítás érveit sorakoztatja fel: az elődökre, a „tudós utazók” példájára, valamint saját „hazafiúi kötelességére” és a „felebaráti szeretetre” hivatkozva kívánja jegyzeteit közzétenni. Beszámolójából az is kiderül, hogy először jár a Dunántúlon: Vas megyéből Pápára tartva elbájolja a Somló, melynek kiváló borát Celldömölkön meg is kóstolhatta. Pápára érve a barokk kisváros legjellegzetesebb épületei: az Eszterházy-kastély, a berlini katolikus templomhoz hasonlítható nagytemplom (plébániatemplom), majd a református kollégium vonja magára figyelmét. (Az utóbbin nem csodálkozhatunk, hiszen Decsy maga is református volt, bár ezt írásában nem említette.) Elégedetten állapította meg, hogy а П. József rendeletéi folytán újjászervezett kollégium virágzó állapotban van, ami részben két „született” pedagógusnak: Márton Istvánnak és Látzay Józsefnek köszönhető. Talán a mai olvasó számára meglepőnek tűnik, hogy a „summás leírásból” semmit sem tudunk meg a korabeli város társadalmáról, önkormányzatáról, hétköznapi életéről. A rövidre szabott terjedelem eleve kizárta a részletes élménybeszámoló közlését. Mégis érdemes eljátszani a gondolattal: ha erre sor kerülhetett volna, akkor mégis miről számolhatott volna be? Bizonyára arról, hogy többnemzetiségű, de magyar többségű városba érkezett, ahol ekkor a magyar színjátszóknak még híre-hamva sem volt: a német polgárság ízléséhez igazodott a kulturális élet, német vándortársulatok látogatták a várost. Ha Decsy Márton Istvánnal és Láczay Józseffel elbeszélgetett (ami bizonyára meg is történt), világos képet kaphatott a katolikus érdekeket támogató, a protestánsokat szorongató gróf Eszterházy Károly egri érsek, pápai földesúr keményvonalas várospolitikájáról (ami egyértelműen tabutémának számított). Néha az elhallgatott információk többet mondanak a korról, mint a kimondott szavak. Mégis, hálásak lehetünk, hogy egy régi újságíró („magyar hírmondó”) fontosnak tartotta, hogy úti élményeinek egy részét megossza olvasóival, a magyar publikummal. Sorainak újraközlése számos kérdést felvet. Mivel az eredeti szöveg - a német szedőknek köszönhetően - tele van helyesírási hibákkal, elírásokkal, azt a megoldást választottuk, hogy az eredeti szöveget mai tagolással, a tagolást kifejező írásjelek kitételével, az egyéni helyesírási sajátosságok megtartásával (ts = cs), a rövid és hosszú magánhangzók (a-á, e-é, i - í, ö - ő, и - ú, ü - ű) átírásban való megkülönböztetésével közöljük újra. Az újságban a németes gondolkodás miatt a tipográfusok néha az а-t és á-t, az e-t és é-t ösz- szekeverték (A Pápa náluk Papa, a Reményiem pedig Reményiem); a hosszú í helyett is rövid i betűt használtak. Több esetben hosszú ó-t szedtek rövid helyett. Az egyértelmű nyomdahibákat javítottuk, a kiegészítéseket szögletes zárójellel [~ -] jelöljük. Az eredeti szövegben a helységneveket, személyek nevét » 442 «
