Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Históriás ének Csepreg 1621. évi nagy veszededlméről (Egy újabb variáns)
<ф Forrásközlés ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám kérnek. Fél óra alatt a doktor úrnak szoba-konyhás lakással, fűtéssel, világítással, havi 160 pengő kezdő fizetéssel járó állása van. Hogy beköltözhessen, 100 pengőre lenne szüksége. Megkértem a 100 pengőt. A doktor úr többé felénk sem nézett, sőt ha valahol meglátott, messze elkerült, és ma is elkerül. Lehoczkiné férje más asszonyt szeretett, két gyermekével a családját elhanyagolta, ütötte, verte. Másfél évig vettük imádságunkra a férfit. Végre a vele való beszélgetéseim után a férfi hazatért. Családjáé lett. Azóta a templomba a család egyetlen tagja el nem jött. Majsai, Szigeti, Ádlott, Sarkadi stb. cselédsorból ide vetődött családok mérhetetlenül nagy nyomorúságukban az egyházhoz fordultak segítségért. Ruhát, élelmet rendszeresen kaptak, minden segítségünket reájuk koncentráltuk. Mikorra a gyermekek felnőttek, segítségemmel munkába, kenyérbe kerültek, többet istentiszteletre nem jönnek. W. Poldi, Cs. Denis, D. Mariska, V. Juci, M. Etus, K. Mária: legszorgalmasabb vasárnapi iskolai gyermekek. Legjobb konfirmandusaink, amint a konfirmációt letették, többet a templom felé sem néztek, ellenünk reverzálist adtak. Koroknay Károly, Somogyi Sándor legbuzgóbb cserkészvezetőim, ifjúsági bibliaköri tagjaim, - oly könnyen megadták ellenünk a reverzálist. K. Lajos kétségbeesetten jön be hozzám az irodába, letérdel előttem, és sírva vallja be, hogy egy ismerős református leányt megbecstelenített, el akarja venni feleségül, de a bútor árából még 100 pengő hiányzik, juttassam hozzá ehhez a pénzhez. Segítsek rajta, könyörgött. Segítettem, a leányt elvette, de soha többé felénk nem jött és a pénzt is nekem kellett kifizetnem annak, akitől a számára kölcsönt kértem. Bartha Jánost elvittük üdülni. Szegény család, teljesen ingyen vittük el, hogy a 15 éves fiú felerősödjék. Novemberben Biliéi István református levente társával biciklire ült, lekarikázott az üdülőnkbe, azt feltörte, kirabolta, amennyi holmit csak elbírtak ketten, a rablott holmit magukkal vitték a hátukon hazabiciklizve. Az országúton a csendőrök elfogták, és mi egy év múlva tudtuk meg, amikor a Pestvidéki törvényszékről a rablott holmit visszakaptuk, akkor tudtuk meg, hogy a büntetést a két jómadár már le is ülte. Szomorú eltorzulásai a léleknek ezek, de hála a jó Istennek, hogy ezek az esetek nem mindennap fordulnak elő, de az annál szomorúbb, hogy a körülményekhez képest sokszor előfordulnak. De nekünk lelkipásztoroknak épp ez » 428 «
