Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Históriás ének Csepreg 1621. évi nagy veszededlméről (Egy újabb variáns)
<ф Forrásközlés ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám otthona a körülbelül 800 Kelenvölgyben lakó református léleknek is. Gazdag esztendő volt számomra az 1927-es esztendő. Az 1928. évben végre megkezdhettük Nagytétényben is a gyülekezeti ház építését, melynek avatását 1929. június 30-án tarthattuk meg. így most már a budafoki református egyház területén minden nagyobb csoportban lakó református helyen saját hajléka lett híveinknek. Az 1928-as esztendő nagyon sok aggodalommal kezdődött. Feleségem, ki minden nehéz munkámban segítőtársam, úgy látszik, hogy az elmúlt év ros- kasztó munkaterhei alatt összeroskadt. Nagytétényben, Baross Gábor telepen, itthon a központbem a leányköröket vezette, Budaörsre, Törökbálintra ő járt ki hittanórák tartására hetenként, sőt sokszor Nagytétényben, Baross-telepen is ő tanította a hittant. Itthon ő volt, aki segített a nagygyűlés szervezésében, őneki kellett lenni a háziasszonynak a templomszentelés alkalmával. Tüdőhurutja már úgy elhatalmaskodott, hogy 1928-ra már jártányi ereje sem volt. Háziorvosom a legrosszabbra is elkészített, ha végső próbaképpen nem küldöm a tengerre. így egy nagyobb adósság felvétele után sikerült 1928 februárjában a Lussin szigetén levő Csigáiéba küldeni, hol három hónapi tartózkodás alatt Isten segítségével meg is gyógyult. A csapás azonban nem maradt el, mert édesapámat többet nem láthattam viszont, meghalt Szatmáron, az oláhok nem engedtek be a temetésére. Az 1928. évet még egy avatással, a kelenvölgyi gyülekezeti házunk mellett haranglábon függő két szép harangunk avatásával gazdagítottuk december 9-én. Az 1928. évi II. országos református nagygyűlés technikai megrendezése éppúgy a kötelességemmé lett téve, mint az első nagygyűlésé, amikor mindent a legpontosabban megrendezhettem, impozánssá tehettem külsőségeiben is. Az 1929-dik esztendő a legintenzívebb belmissziói munka folytatásában telt el. Fiú s leány ifjúságunk kézben tartása a cserkészetben, a leánykörökben, felnőtt híveink a bibliakörökben, gyülekezeti munkások szervezetében, a nagy karitatív munkák végzése, hogy a temérdek felszivárgó s munkában elhelyezkedni nem tudó híveink a nyomorban el ne pusztuljanak, gyárakkal, munkaadókkal az összeköttetés keresése, hogy minél több hívünket, az oláh hadseregből megszökött fiainkat munkához, kenyérhez juttassuk, leányainkat cselédképpen, munkáslányképpen elhelyezhessük, híveinknek a családjukban való meglátogatása, családi bibliaórák tartása, vagyis szegénynek s gazdagnak az » 412 «
