Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Históriás ének Csepreg 1621. évi nagy veszededlméről (Egy újabb variáns)

<ф Forrásközlés ф>

Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám

áldomást akarunk rá enni és inni és a jó Isten; áldását kérjük, hogy a munkánkat áldja meg. Ezek az adorjáni híveim még ma is fenntartják velem az összeköttetést úgy annyira, hogy ha az akkori fiatalok gyermekei és az idősebbek unokái itt Pesten katonák, rendszeresen kijárnak hozzám Budafokra és meglátogatnak, de nemcsak a fiatalok, hanem az öregek is. Sőt, most, a nehéz háborús világban tojással, liszttel és napraforgóolajjal, egy-egy csirkével ők látnak el. De az is igaz, hogy nem lehet olyan kérésük, hogy én is mindenben szolgálatukra ne kegyek és mindent meg ne csináljak nekik.

1915 elején Sebestyén Béla kevevárai lelkipásztor kedves barátomat a lu- gosi református egyház hívta el lelkipásztorául, engem pedig a keveváraiak kértek, hogy menjek el és legyek a lelkipásztoruk. Nagy lelki vívódásomba került, hogy az én drága adorjáni híveimet otthagyjam, de mégis győzött a hivatásérzet, hogy mennyivel nagyobb lélekmentő munkát végezhetek ott. A meghívást elfogadtam, és Adorjánban egy új templomot, egy kényelmessé renovált kis parókiát és iskolát tanítói lakással hagyva el, 1915. május havában leköltöztem Kevevárra.

Kevevára már akkor harctér volt. A német hadsereg támadó oszlopai gyülekeztek, hogy a mi osztrák-magyar hadseregünknek szégyenletes kivonulását reparálják41. Az én parókiámat is német tiszteknek a csoportja lepte el, úgyhogy egy szobában húzódhattunk meg. De én keveset is voltam otthon, mert régi híveimet kerestem fel, úgyhogy éjjel-nappal úton voltam. Nagy volt az öröm, amikor viszontláttak régi híveim, és bizony sok meg nem keresztelt fiatalabb és idősebb gyermeknek lett a feleségem a keresztanyja. Már szinte minden hívemet összeszedtem, amikor táviratilag kaptam a behívót, hogy én is menjek a harctérre, mint tábori lelkész. 1915. október í-jén mentem ki és lettem a császári és királyi 15. gyalog hadosztály42 egyedüli református tábori lelkésze. Szinte emberfeletti volt a munka, melyet végeznem kellett, hisz a hadosztály legénységének legalább a 40 %-a volt református vallású. Az 5. szatmári gyalogezred, a 65. munkácsi, szabolcsi és beregi fiúkból alakított gyalogezred 60 %-ban volt református, az egri 60. gyalogezrednek mintegy 15 %-a, a 66. eperjesi gyalogezrednek43 pedig mintegy 12 %-a volt evangélikus. V

V reparálják: az elromlott dolgot megjavítsák (népies, régies kifejezés)

42 A cs. és kir. 15. (miskolci) gyaloghadosztály

43 Valószínűleg rosszul emlékezett, mert az eperjesi közös gyalogezred nem a 66., hanem a 67. számot viselte. Rainer Pál történész észrevétele, köszönjük. (- Főszerk.)

» 390 «