Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 3-4. szám - Műhely - Gelencsér József: "Nem ver meg téged az Isten, hogyha gondoskodsz róluk!" (Egy református asszony, aki mindvégig hű maradt hitéhez)

<Ф MŰHELY ф>

Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám

csonyától csaknem 1945. március végéig a frontvonalba esett. Többszöri menekülés, életveszély, egymást sorra váltó német és szovjet uralom, emberek, állatok, anyagi eszközök pusztulása, nélkülözés járult mindehhez. A lakóház azonban kivételesen megmaradt, akár a szemközti Moharos-ház - egyikben a német, másikban a szovjet tisztek tanyáztak. Az iskolában alsó tagozaton Szalay Hona (1895-1966) tanítónő oktatta. Nagy kedvvel járt hozzá. Nem is a tanulást, hanem Ilonka tanító nénit szerette, ő pedig viszont. Mikor felsőtagozatos lett, akkor került a községbe igazgatónak Hingyi István (1914-1976) és felesége, Bal- lai Klára (1914-1997). Dávid Máriáék jelentették nekik az első tanulóikat. A tanár-házaspár két gyermeke, Anna (1941) és Margit (1942) pedig játszótársai lettek. Ahogy gyerekkori pajtása volt a református lelkész lánya, Németh Zsuzsanna (1937) és a közeli parasztcsaládok néhány leszármazottja, Juhász Zsófia (1938), Berkes Szabó Ilona (1939), Kun Zsófia (1938). A legjobb leánykori barátnője azonban osztálytársa, Szumper Julianna (1940) volt, aki 1945-ben elveszítette hadifogságba esett apját.

Konfirmálásuk 1954. május 27-én, áldozócsütörtökön történt. A leányok szép, fehér ünneplő ruhát kaptak szüleiktől az alkalomra, számuk az egyidős fiúkkal együtt a tízet is meghaladta. Dávid Mária máig emlékszik a neki feltett kérdésre: Kicsoda neked egyetlen vigasztalód életedben és halálodban? A kérdés és reá a válasz számára egész életre szólt. Ahogy Németh Lajos tiszteletes ajándéka, a zsoltár, vagyis az énekeskönyv, meg az emléklap. A konfirmált lányok immáron nagyleányok lettek, jogaik bővülését jelentette, hogy már bálba is járhattak. Történetünk főszereplője is korán kezdett bálozni.

1954 őszén szerelt le a 3 éves katonai munkaszolgálat után Nagy Szűcs Imre (1929-1959), a község korábban módos, ugyancsak meghatározó családjának tagja. Azért a hátrányos megkülönböztetést jelentő munkaszolgálatból, mert az akkori politika nem tekintette megbízhatónak a gazdálkodáshoz jól értő család fiát. 1955 tavaszán már udvarolt is a csaknem szemközt lakó, 11 évvel fiatalabb, kedves modorú, szép lánynak.

Abban az időben telente, farsangban viszonylag sok lakodalmat tartottak a községben. Egy-egy fiatal pár háromba-négybe is hivatalos volt. Udvarlási, párválasztási alkalmak is voltak ezek, akár a bálok. Dávid Mária és N. Szűcs Imre is egy lakodalom alkalmával kerültek érzelmileg közel egymáshoz. Bár a legény a nagyon fiatal lányhoz képest már egy megfontolt férfi volt, de meg» 345 «