Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Műhely - Gera Judit: Petőfi Sándor Hollandiában. A. S. C. Wallis Petőfi-képe és fordításai
MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám A Petőf-tanulmányt a költő születése előtti európai történelmi kontextus felvázolásával kezdi.3 A francia forradalom és Napóleon bukása után egyrészt a kiábrándultság, másrészt a romantikus idealizmus vett erőt Nyugat-Európa népein. „Európa uralkodói elégedettek voltak, Európa népei pedig próbálták elfelejteni, hogy nem lehettek elégedettek” — írja. Európa keleti felében ekkor kezdi hallatni hangját a magyar nép, mely évszázadokig hallgatásra volt ítélve. Az „osztrák uralkodóházzal” szemben egyre jobban tudatosodott benne, hogy saját történelemmel, nyelvvel és kultúrával rendelkezik, s Béccsel szemben nemcsak kötelességei, hanem jogai is vannak. Nemcsak a föld, hanem a szellemi élet is parlagon hevert. Az állandó háborúskodások miatt nem alakulhatott ki polgárság és igazi városi élet sem. A társadalomban két osztály élt, a nemesség és a jobbágyság. A nemességnek is két csoportja volt, a földbirtokos köznemesség és a gazdag, művelt, de hazájától elidegenedett főnemesség. Az előbbit a „Magyar nemes” c. versében figurázza ki Petőfi, melyet Wallis teljes terjedelmében közöl. Berzsenyi és Széchenyi példáit idézi fel a nagy elődök közül, majd rátér Petőfi életrajzának részletes ismertetésére. Minden egyes korszakot egy-egy verssel világít meg, így a debreceni éveket az „Egy telem Debrecenben” c. vers részletével, a pesti, olykor fanyalgó kritikákra válaszként „A költészet” c. versből idéz, egészen a saját halált megjósló „Egy gondolat bánt engemet” c. versig. Közben természetesen kitér a bordalok, a szerelmi költészet és a tájversek jellegzetességeire is. Érdekesség, hogy a „Nemzeti dalnak” hollandul a „Himnusz” címet adja, és ahhoz a XVII. századi németalföldi dalhoz, a „Wilhelmushoz” hasonlítja, mely az akkori szabadságharcosok, az úgynevezett „koldusok” lelkesítő éneke volt, és amely 1932 óta valóban Hollandia himnusza. Ebben a kontextusban említi a belga forradalom kitörését elősegítő A portiéi néma c. operát is. Petőfi költészetében a formát értékeli a legnagyobbra, maradandó hatását is ezzel magyarázza. Magát a költőt idézi, mondván, hogy gondolatai semmiben sem különböztek mindattól, amit népe már ki ne gondolt volna, az egyetlen különbség, hogy ő rímekben tette ezt. Wallis három korszakot különböztet meg a költő pályafutásában. Az első 1845-ig tart, melyben Petőfi beemeli a népet és a nép életét a költészetbe, s a múltba fordulás helyett a jelenről ír. Ez az ifjonti szerelem, a népi szerepköltészet és a vidám bordalok korszaka is. A második korszak 1847 közepéig tart; ez az elmélyülés, a tanulás és az érés ideje. Ebben az élet értelmére vonatkozó filozófiai a WALLIS 1889. » 339 «
