Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Műhely - Fekete Csaba: Caecus de colore. Pathai István ligurgiai minősítése és a tudományosság
<Ф MŰHELY фActa Papensia XVI (2016) 3-4. szám Czeglédy Sándor óvásával folytassuk. Czellárné ezt a munkát, noha feltünteti az irodalomjegyzékben, szintén nem méltatta figyelemre Benedek véleményének ellensúlyaként. „Huszár Gál nem azért kérte [...] a zürichi egyházi szertartások leírását, mintha elégedetlen lett volna a hazai konzervatívabb formákkal, és a helvét egyszerűsítés felé óhajtott volna tovább menni. Ennek az utóbbinak akkor már megvolt a magyar talajon nőtt és gyökeresedésnek indult egyenértékű változata a Tiszántúlon és a János Zsigmond befolyási körzetéhez tartozó felvidéki megyékben. Huszár Gál lépését tévesen a fent jelzett célzatúnak vélte Benedek Sándor nemrég megjelent művében, kockáztatva ezzel azt, hogy az alapfeltevéssel együtt az is meginog, ami a könyvében erre a feltételezésre épült. [...] Nos, Lavatemek a tömör, de sokoldalú leírása a Zürichben és a szomszédos falvakban fennálló egyházi rendről elsősorban is csak igen megközelítőleg nevezhető ágendának. Másfelől Huszár Gál szándékát Benedek a levél szövegét szinte tekintetbe sem véve állapítja meg. [...] Huszár Gál célja a levélből, a körülményekből, saját későbbi tevékenységéből megállapíthatóan az volt, hogy éppen a zürichi gyakorlat hiteles leírásából mutassa meg az egyénieskedő túlzóknak, hogy a legszakramentáriusabbnak és radikálisabbnak ismert Zürich is meg tudott állni egy biblikus, józan egyöntetű és mindenkire kötelező állásponton, miközben bizonyos részletkérdésekben megadta a kellő szabadságot is. Huszár Gált az vezette kezdeményezésében, hogy a magyar reformáció megőrizhesse azokat a szertartási formáit, amelyekre belső fejlődése során eljutott anélkül, hogy ezt a fejlődést és az egységet tekintélyes külföldi példákra hivatkozva egyesek megzavarhassák, sőt bár szándékuk ellenére, esetleg az egész ügyet kisiklathassák.”57 Benedek Sándor tipikus állításai közül még egy: „Ennek a tigurumi, zürichi agendának hatására készítette el azután Huszár Gál is 1559-ben »az istentisztelet és úrvacsora szertartásának rendjét«, aminek bevezetése egyes vidékeken többé-kevésbé annál inkább sikerült, mivel az istentisztelet liturgiájába népi elemet vett föl, s a gyülekeztetnek az istentiszteletben való aktív közreműködését is biztosította az éneklésnek, mégpedig katholikus és lutheránus hatású responsorikus énekeknek és éneklésnek a beiktatásával”.58 57 Tanulmányok 1977.170. - A kiadvány sehol nem jelzi Czeglédy Sándor szerzőségét, ezért így hivatkozom rá: [Czeglédy] 1977., mert kéziratos tanulmányát másokéval összedolgozták, és a szerzők nevét nem tüntették föl. Ezt Czeglédy Sándor szóbeli közléséből tudom. 58 Benedek 197t. 26. - A válaszének szertartási műfaját (responsorium) nem ismeri, máskor is népi elemnek nevezi. Vő. BENEDEK 1971. 27., 149. » 306 «
