Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 3-4. szám - Műhely - Fekete Csaba: Caecus de colore. Pathai István ligurgiai minősítése és a tudományosság
<ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 3-4. szám is hibáznak, a kik az éneklésben részvételt megtagadják, hanem csak hang nélkül akarnak szívükben mormolni, midőn az Úrnak lelke azt parancsolja, hogy lélekkel, azaz szóval, értelemmel, oktatólag és intóleg zengedezzünk és énekeljünk. Hallgatással pedig senki a gyülekezetben nem taníthat. [...] A hívek énekei pedig hasonlók a figyelmes olvasáshoz, minő az ős egyházban is az apostolok idejében szokásos volt, mint a görögök zenéje és az írók határozott bizonyításai igazolják. Az angyalok, próféták, a Krisztus, az apostolok énekeltek.”38 „Szertartásunk kevés van; szent énekeinket és a litániákat együtt énekeljük. Az úrvacsorát a Krisztus rendelése szerint osztjuk minden vasárnap, előrebo- csátott beszéd s intés után. A melyben tárgyaljuk, hogy mi az úrvacsora, miért veszik azt, miképen veszik, kiknek használ, kiknek kell járulni az úrvacsorához? Ezt elvégezvén, imádkozunk, a közhitvallást gyakran elmondjuk, gyakran elhagyjuk. A részesülőkhöz kegyes kérdéseket intézünk, a melyekkel azokat tanítjuk. A míveletlenebbeket megvizsgáljuk, és a méltatlan ebeket, disznókat visszavetjük. Azoknak a gyermekeknek pedig, a kik az úrvacsora értelmét és hasznát nem tudják, és más olyanoknak, a kik vizsgát tenni és magokat megpróbálni nem képesek, az Úr vacsoráját fel nem adjuk. A bűnben élőknek, fe- lebarátjokra haragvó még ki nem békülteknek, kiközösítettéknek ki nem szolgáltatjuk. A fülbegyónást nem követeljük, sőt a pápistáknál szokásban levőt egyházunkból eltávolítjuk. A nyilvánosan és magánlag részesülőket, ha kívánják, hogy magánosán oktassuk, oktatjuk, vigasztaljuk, nyilvánosan feloldozzuk, sőt magánosán is, ha a magán feloldoztatást kérik, azt a Krisztus példája és nem a pápista szokás szerint teljesítjük. Elmondva a vacsora igéit, adjuk a megtört kovászos vagy kovásztalan kenyeret és magunk is veszszük, midőn lehet. Azután adjuk a poharat a borral. A bornemiszáknak sem adjuk csupán az egyik jegyet, hanem ha nincsenek megelégedve a lelki evéssel és a jegyeket is kívánják, helyettesítjük a borral élést borral [?!] vagy a mi a bor helyét pótolja. A víz és életből készült sör használatát nem veszszük be, ha csak az oly országokban nem, a hol bort semmiképen nem lehet kapni. A betegekkel egyedül nem részesülünk, mivel az apostol azt kívánja, hogy a gyülekezetben vegyük az úrvacsorát. Ha pedig ez szükséges lenne, midőn a még együgyű betegek és tehetetlenek is hittel kívánják az úrvacsorával valló külső élést, másokat is hivatva, hogy gyülekezet alakuljon, feladjuk azt. A betegeket meglátogatjuk, vigasztaljuk, oktatjuk. 38 KISS 1881.153. (Az egyházi éneklésről). » 299 «
