Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)

2016 / 3-4. szám - Köntös László: Köszönet és köszöntés S. Lackovits Emőke születésnapjára

Köszöntés és köszönet S. LACKOVITS EMŐKE születésnapjára

GYFOLYTÁBAN AZON MORFONDÍROZTAM, vajotl hogyan tudnék úgy írni egy köszöntőt S. Lackovits Emőke születésnapjára, hogy az évszámot nem említem. Mert a kimondása ma valahogy nem illik. Nő esetében különösen. Hiába no, ez a mi mai kultúránk már csak ilyen. Zavart viszony a születésnapi számokhoz, amolyan perlekedés az élet rendjével szemben.

De S. Lackovits Emőke, aki nemrég töltötte be 70. életévét, nem ilyen ember. S hogy „nem ilyen”, azt jelenti, hogy magában is hordozza kutatásának tárgyát, a ma már letűnő régi magyar paraszti közösségi kultúrát, az utolsó emlékünket arról a világról, amelyben az életnek még liturgikus rendje volt, mert keretet adott neki a keresztyén vallási univerzum. Mert az egy dolog, ha valaki magas szinten műveli a régi magyar keresztyén paraszti kultúra kutatását. Ám az még nagyobb, szerintem legalábbis, ha valaki, mint Lackovits Emőke, dacol a hagyományszakadás okozta kulturális zűrzavarral, s a személyiségében, a gondolkodásában, a mentalitásában, az életvitelében is valamiféle kulturális folytonosságot képvisel. Lackovits Emőke még ismeri az élet liturgikus rendjét, azt az áthagyományozott közösségi életformát, amelyben a keresztyénség nem puszta vallási dekorációja volt az amúgy „semleges”, avagy kaotikus életnek, hanem az értelemadás, az otthonteremtés egyetlen eszköze.