Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Szemle - Balogh Margit: Mindeszenty József (1892-1975) I-II. (Mezei Zsolt)
<ф Szemle ф Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám sokon. A Kádár-rezsim mindenesetre ahhoz a feltételhez kötötte Mindszenty kiengedését, hogy a Szentszék őt félreállítja és hallgatásra kötelezi, illetve megtilja neki, hogy a Magyar Népköztársaság ellen irányuló tevékenységet fejtsen ki. A bíboros nagykövetségen töltött idejének hétköznapjairól a szerző megállapítja, hogy azok egyhangúak voltak: biztonságban érezhette ugyan magát, de az állandó bezártság lelkileg és egészségileg is megviselte az idős főpapot. Hogy magányosságán enyhítsen, naplót vezetett; az első bejegyzés kelte 1956. december 22., az utolsóé 1971. augusztus 29. A naplójegyzetekből egy kevésbé ismert Mind- szenty József arca rajzolódik ki: a töprengő, szabadság után sóvárgó, halálra készülő emberé. A bíborosnak az amerikai követségről való távozását Balogh Margit minden szempontból igyekezett dokumentálni; részletesen bemutatta azt a bonyolult diplomáciai „játszmát”, amely végülis az 1971-es távozáshoz vezetett. Ám a „Mindszenty-ügy” ezzel még nem zárult le - csupán új szakaszába lépett: a főszereplő 79 évesen emigrációba kényszerült. A X. fejezet a VI. Pál pápánál tett római látogatást, a bécsi Pázmáneumba való költözködést és a világ magyarsága körében tett lelkipásztori útjait mutatja be. Ezekkel az utakkal fő törekvése az volt a bíborosnak, hogy az európai és a tengerentúli szétszóródott magyarokat hitükben, magyarságukban, anyanyelvükhöz és a „Szent Pannóniához” való ragaszkodásukban megerősítse. Fáradhatatlanul járta a világot, mint a diaszpóra lelkipásztora. Utolsó éveit - a sok kedvesség, figyelmesség, ünneplés mellett - megkeserítették az esztergomi érseki székről való lemondatásának/felmentésének kísérletei, melyek csak növelték csalódottságát. A vatikáni keleti politika törekvése az volt, hogy mielőbb rendezze viszonyát a kádári Magyarországgal, és a foghíjas egyházi hierarchiát helyreállítsa. Ezt lehetetlenné tette Mindszenty, aki nem volt hajlandó lemondani érseki és prímási címéről. Casaroli bíboros, az „Ostpolitik” nagy építőmestere igyekezett megtenni mindent, amit csak lehetett. A helyzetet azonban bonyolította, hogy Mindszenty elhatározta emlékiratainak kiadását, ami egyáltalán nem kedvezett a tárgyalásoknak. A szerző úgy véli, hogy a hercegprímás eltökéltsége indította el az érseki székről történő elmozdítását, hiszen ő elvből nem fogadhatta el törvényesnek a Kádár-rendszert, míg a Szentszék praktikus politikai megfontolásokból elismerte azt. Ez volt a lényege a pápa és Mindszenty ellentétének. Végül VI. Pál pápa 1973. december 18-án ténylegesen (de iure) üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, a döntés hatása a gyakorlatban (de facto) csak az utód (Lékai László) nevének hivatalos nyilvánosságra hozatalával, 1974. február 5-ével lépett életbe. (Talán nem túlzás „durva tapintatlanságának nevezni azt, hogy mindez a hercegprímás elleni kirakatper 25. évfordulóján történt...) Mindszenty József „Emlékirataim” című műve végül 1974-ben a kanadai Vörösváry Kiadó gondozásában jelent meg. A frankfurti könyvvásáron tartott bemutatón a bíboros személyesen részt vett és a feltett kérdésekre is válaszolt. » 240 «
