Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: Egy református "szentasszony": özvegy Gere Istvánné Kispál Anna Kalotaszentkirályról
•ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám ami mindennapjai vezérfonala lehet. A békesség szeretete és ennek munká- lása életének egyik legfontosabb jellemzője. A veszekedés, vita, gyűlölködés, ismeretlen számára. Akin tudott/tud segíteni, megtette, de ezt teszi a mai napig. Életének alapja a szeretet és a hit. Vallja, hogy a szeretet mindennél többet ér. Ez a szeretet és mély hit munkált benne, amikor gyermekeit nevelte, imádkozni tanította és templomba vitte. Lánya, Lovász Miklósné Gere Ibolya mondta: „Egy életen át hálás vagyok neki, hogy megtanított imádkozni és templomba járni.” Ezt nem szavakkal, hanem személyes példájával érte el. Türelem és rendíthetetlen hit vezérelte, amikor fogyatékos unokáját gondozta. Mosolyogva énekelte neki szinte megszakítás nélkül az egyházi énekeket. Különösen gyakran a 42. Zsoltárt: „Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik...” Valóságos csoda történt: ez a beszélni egyáltalán nem tudó, a szavakat alig-alig értő leányka a zsoltár dallamát nagyanyjával zümmögte. Megható volt, amilyen szeretettel bánt ezzel a gyermekkel és boldog volt, hogy figyel az énekhangra. Azt mondta az esettel kapcsolatos kérdésekre: „Mit csináljak, ha a drága jó Mennyei Atya ilyen türelemmel áldott meg. így kell éljek.” Élete valóban áldás. Egy másik, Down-kóros unokáját is hasonlóan nagy szeretettel vette/veszi körül, imádkozni is ő tanította meg. Imád- ságos életének nehéz szakasza volt az a négy esztendő, amikor segítség nélkül ápolta nagybeteg apósát, panasz nélkül, kézzel mosva naponta a lepedőjét, takaróját. Erős lelke azonban ebben a próbatételben is megújult, kedélye, türelme, hite nem roppant meg. Az imádság Gere Istvánná Kispál Annának mindennapi kísérője, életének társa. Rendszeresen imádkozik, többnyire könyvből. Négy-öt imádságot is elmond egy alkalommal. Éjszaka, ha felébred és nehezen jön álom a szemére újra, imádkozik. Ilyenkor egymást követően mondja imádságait, mindeniket, amelyik eszébe jut mindaddig, amíg pillái ismét elnehezülnek. Ibolya lánya mondta, hogy úgy imádkozik ilyenkor, mint a római katolikus asszonyok, amikor a Rózsafüzért imádkozzák. Az imádságból pedig erőt merít. Kedves olvasmánya „Csendes percek” címmel jelent meg, amelyet évtizedek óta naponta olvas. A másik szeretett könyve: Csiha Kálmánné: „Kiáltottam, meghallgattál.” Kicsit talán saját életét is látja ennek tükrében. Hiszen a nehéz időkben, majd utána is megtartó erőt merített mély hitéből. Amikor a juhokat ment fejni az esti sötétben át a temetőn, nem egyszer megkérdezték tőle: nem fél? Azt válaszolta: „Nem, mert velem van a Jóisten és megőriz.” Valóban nem félt és őriző Pásztora nem hagyta el, őrzi a mai napig. » 209 «
