Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
Ф MŰHELY фActa Papensia XVI (2016) 1-2. szám Az egyik, hogy már kizárólag az esperest emlegeti, a püspök nem kerül szóba, ami - a pápai egyházmegyéről lévén szó - az 1710 utáni püspök nélküli időszakra utalhat. A másik, hogy a felhatalmazás már nemcsak az igehirdetésre, hanem - szövegszerűen is kimondva - az esketésre és a két sákramen- tum, a keresztség és az úrvacsora kiszolgáltatására is szól. Ezt az üldözések nyomasztó valósága kellett, hogy kikényszerítse, a korábban emlegetett kánonok ugyanis a szentségek kiszolgáltatását csakis égető szükség esetében tudják elképzelni. A XVIII. század első feléből való szöveg szinte szóról szóra ismétli a korábbi minta alapján az exmittált megjelenési kötelezettségét a következő zsinaton, hogy megtörténhessen a vizsgálat és az ordináció, ugyanakkor feltűnő egy újonnan beszúrt rövid mellékmondat (Hogy a jövendő Synodusban, mellyet Isten engedgyen...), mely azt sugallja, hogy már az egyházi gyűlések tilalmának időszakában, 1715 után keletkezhetett. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy Gyimóti István pápai esperes jegyezte le.262 Hasonló jogosítványokkal ruházza fel az esperest a kibocsátást illetően a hercegszőlősi kánonokat is tartalmazó baranyai kánonoskönyv végén található egyik kéziratos formula is: az 1684-ben bejegyzett esküminta szerint az esperes által exmittált lelkész az igehirdetés mellett a szentségkiszolgáltatást is végezheti.263 Megjegyzendő, hogy az 1680-as évek Baranyában is igen nagy megpróbáltatásokat hoztak a helyi lakosságra, a török elleni felszabadító harcok miatt ellehetetlenült az egyházi közigazgatás rendes működése is.264 Ami a kibocsátásról szóló, a XVIII. század első feléből származó tanúsítványt illeti, ez a két általunk közölt XVII. századi (4. és 5. sz. dokumentum)265 közül inkább az elsővel mutat szövegbeli rokonságot, mindazonáltal a fentebb említett 2621711-1729 között volt a pápai egyházmegye esperese. Korábban, az 1670-es évek közepétől 1686-ig a baranyai Darócon, majd Kopácson, végül Vörösmarton szolgált. Ezután családjával a szatmári egyházmegyébe menekült, majd a beregiből hívták vissza Baranyába: 1699-1705 között veresmarti lelkészként és baranyai püspökként működött. A pécsi püspök zaklatásai miatt azonban ismét menekülnie kellett. 1708-ban felsőörsi, 1708-1711 között pápai, 1714-ben és talán 1721 és 1729 között csöglei lelkész volt. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 408. VARADY 2002. 649 (Csöglén hibásan 1731-ben!), 686. Csöglei gy. I. sz. akv. DREL III. 42. d. 1. 356. TtREL I. 8. d. 10. Pápa. 6,12, 13, 20, 22, 25, 65. II. 1. DREL III. 232. f. 29, 93 (1706-1710 Felsőőre!). THURY 1888. 248 (1701-1706 Felsőőre!). LÁBADI 2012. 274-280. Sajnos beazonosítható kézírást tőle nem ismerek. Az biztos, hogy nem Csuzi Cseh József, Naszályi István, Komáromi Sülye József vagy Felsőbányái Allós István esperes-utóda írta a formulát, mert az ő kézírásuk beazonosítható. Lásd a 169. sz. jegyzetet! 263 ...a szent írást a reformata religionak a Helvetica confessio articulusiban kiadatot tudománya szerént igazán tanítod, a szent sacramentomokat a szerént szolgáltatod... MOKOS 1901. 264. 264 Erre a legjobb példa éppen a 262. sz. jegyzetben emlegetett Gyimóti István életútja. LÁBADI 2012. 274-280. 265 KÖBLÖS 2014b. 65-67. » 13З «
