Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<Ф MŰHELY ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám áprilisában ő is megkapta a püspöki kézrátételt.204 Utoljára 1720-ban szerepelt besei lelkészként, a következő évben már Alsó- és Felsőpélen szolgált. Onnan 1733-ban elűzték, ezután nyoma veszett.205 Ami miatt ezeket az eseteket felhoztuk, az az adire sacrum ministerium kifejezés, mely a fentebbi példákban az ordinari ad sacrum ministerium kifejezéssel egyenértékű, tehát a fenti esetekben az ordináció szónak itt a másik jelentése: a szentelés vagy a lelkészi rendbe való bejutás fordul elő. Nézzünk meg kissé részletesebben egy 1701-es esetet, mert ez az ordináció és a konszekráció viszonyára is mélyebben rávilágít. Az egyházmegyei gyűlések végén legtöbbször nyilvános vitákat is tartottak, melyeknek kettős célja lehetett: felmérni a lelkészjelöltek tudásszintjét, és felfrissíteni a már több éve szolgálatban lévők tudásanyagát is. Éppen ezért opponensként legtöbbször az egyházmegye teljes lelkészi kara volt megnevezve. Az 1701-es gyűlés végén is kihirdették a vita témáját: Vajon a megigazultak saját erejükből be tudják-e tartani Isten törvényeit? Elnöknek az esperes Miskolci Dávid zselizi lelkészt ordinálta, aki azonban nem jelent meg, őt az éppen a kisszecsei gyülekezetben élő Oroszi István száműzött komáromi és palánki esperes, bátorkeszi lelkész helyettesítette. Opponensül az esperes az összes lelkész és a képzettebb rektorok élére azt a Jókai Sámuelt állította, aki már ordinálására vagy konszekrálására készült, respondensekül pedig a szintén konszekrációja előtt álló négy fiatal rektor vagy levita: Lévai Kocsis P. Sámuel, Nagyszegi Dobis Pál, Mocsai T. János és Zselizi P. Sámuel lett kijelölve.206 * * Ami elsőre is feltűnő, az az ordináció kifejezés kétféle értelemben való használata. Míg először kirendelés jelentéssel szerepel, másodjára már a lelkésszé szentelés vagy avatás teológiai műszavaként fordul elő. 204 Lásd a 196. sz. jegyzetet! KÖBLÖS-KRÁNITZ 562. 206 Thesis disputationum erat: An justificati suis viribus legem Dei implere possint. Responsum negativum. Praeses ordinatus fuerat per dominum seniorem ecclesiae Zeliziensis minister reverendissimus dominus David Miskolczi, sed se absentando degradavit. Opponens fuerat primum mox ordinandus vel consecrandus humanissimus dominus Samuel Jókai, quem sequebantur ad palatum omnes verbi Dei ministri cum rectoribus ad eandem disputationem benemeri- tis. Respondentes (etiam mox consecrandi) humanissimi doctissimi juvenes rectores vel leviticae personae erant: Samuel Kotsis Lévai, Paulus Dobis alias Nagyszegi, Johannes Motsai, Stephanus P. Zelizi. Loco absentis praesidis praesidebat coronaliter reverendus dominus senior tractuum Palankiensis et Comaromiensis Stephanus Oroszi Bátorkeszino persecutus, nunc in ecclesia nostra Kis Szetseiensi verbi Dei minister. Barsi ehm. II. sz. jkv. DREL II. 25. a. 2. 64. » 118 «
