Acta Papensia 2016. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 16. évfolyam (Pápa, 2016)
2016 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.1)
<ф MŰHELY Ф> Acta Papensia XVI (2016) 1-2. szám Ezekkel szemben a pápai egyházmegye I. sz. jegyzőkönyvével kapcsolatban mégcsak hézagossá válásról sem beszélhetünk. Ez a kötet, mely a XVII. században először Alsólendvai Gál Imre veszprémi lelkész, később esperes, majd dunántúli püspök kánonoskönyveként szolgált, később, a XVIII. század elején is megmaradt vegyes jegyzőkönyvnek: a pápai esperesek által beírt különféle bejegyzések az egyházmegye kormányzásához nyújtottak segítséget. Emellett - a veszprémi egyházmegye I. sz. jegyzőkönyvéhez hasonlóan - 1711-1823 között az exmittált lelkészek saját kezűleg ide jegyezték be ekkor tett esküjüket is.169 másolta bele, de kézírását véljük felfedezni néhány házassággal kapcsolatos rendszabályon, valamint egy-egy rövidebb teológiai eszmefuttatáson is, emellett ő jegyezte le a pápai presbitérium 1650-es névsorát is. 37r-39V, 4ir-v, 70Г-72Г, ioir-io6v, I49r-i59v, I72r-i73v, 178г. Ezután még legalább három XVII. századi kéz írása feltűnik a kötetben. Az egyik Alsólendvai Gál Imre püspök egy 1652-es püspöki körlevelét, valamint függelékünkben is részben közölt esküszövegeket, szentelési formulákat és zsinati imádságokat jegyzett bele. 52v-6ir. Az esküszöveg végén szereplő per Stephanum Csoy anno 1655. die 5. Junii bejegyzés alapján talán az idősebbik Komáromi Cső Istvánnal azonosítható, aki az 1660-as évek előtt tarjáni, majd tótvázsonyi, az 1670-es évek második és az 1680-as évek első felében pedig kajári lelkész volt. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 461. Kérdéses, ki volt az, aki folytatta ezeket a szentelési imádságokat, és később lejegyezte az 1630- as pápai zsinat végzéseit is, ez mindenesetre egy újabb kéz műve volt. óiv-бзг, 114Г-122Г. Ismét más valaki másolta be Alsólendvai Gál Imrének egy 1654-es püspöki körlevelét. 4iv-42r. А XVIII. század második évtizedétől kezdve Deáki Márkus István vezette, aki 1710-1714 között veszprémi, 1714-től 1749-ben bekövetkezett haláláig pedig felsőörsi lelkész volt, emellett 1712-ben választották meg veszprémi proseniorrá, majd 1723-tól haláláig veszprémi esperes volt. Uo. 33г. KÖBLÖS- KRÁNITZ 2009. 374. Ő 1712-től leginkább egyházlátogatási jegyzőkönyvként használta (1712- 1713: ЗЗГ-36Г, 42v; 1718-1723: ir-i2r), de ide kerültek be az általa újonnan exmittáltak saját kézzel beírt esküszövegei (1716-1749: io6v-inr; 1749-1754: 85r-86v), valamint 1707-ből és 1746- 1749 közöttről néhány egyházmegyei gyűlés határozatai is (i68r-i70v, 177V). (Az 1707. június 28- án Felsőörsön tartott részgyűlés határozatait, mely a i68r-i70v oldalakon található, egy másik kézirata alapján kiadta: THURY 1888. 51-54. Egy harmadik kéziratát még Thuryt megelőzően Demjén Márton publikálta: DEMJÉN 1886.) Deáki emellett önéletrajzi, családi vonatkozású adatokat (42v-43r, i59v-i6or, 173V), történeti feljegyzéseket (46V-48V, 63V-64V,), egyházi rendszabályokat (43Г-46Г, i63r-i67v, i7ir-v), hivatalos szövegmintákat (72Г-74Г, 75V-82V, nv, 174Г-176Г) és prédikációszövegeket (83Г-84Г) is írt bele, ezenfelül teológiai eszmefuttatásokat (i43r-i48v) és egyéb nyomtatásban megjelent munkák részleteit (mr-ii3v, 122V-141V) másolta bele. Rajta kívül Szili István kézírása is feltűnik a kötetben (74V-75V), aki 1738-1761 között tótvátzsonyi lelkész volt. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 623. KÖBLÖS 2011. 24-25. Saját kezűleg lejegyzett exmissiós esküje: io6v, a lap alján. l69 DREKK 0.1055. Gál Imre veszprémi lelkész korában, 1624-ben kezdte vezetni. A lelkészek felszentelésekor használatos ének strófái (17-20. old. 16. sz. dokumentum. KÖBLÖS 2014b. 83- 86.) után néhány oldal kihagyásával olyan alapvető szövegeket másolt be, melyeknek ismerete egy egyházmegye igazgatása során elengedhetetlen. Ezek nagy részét 1567 és 1623 között született egyházi kánonok teszik ki, melyek között két nyomtatott szöveg (az 1567-es debreceni zsinat nagyobb cikkei és az 1623-as komjáti zsinat kánonjai) is előfordul, de házasságjoggal, a rokonsági fokok kiszámításával és kiközösítéssel kapcsolatos írások, Lavaternek 1559-ben készült Opusculum de ritibus et institutis ecclesiae Tigurinae című műve, valamint egy lelkészszenteléshez kapcsolódó eskü szövege és egy szentelési imádság latin és magyar nyelvű változata is bekerült a » 109 «
