Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Szemle - Gelencsér József: "Őseink szokásait követtük" (Jogtörténet, jogi népszokás, művészet) (S. Lackovits Emőke)
Szemle Acta Papensia XV (2015) 3-4. Büntetés, a közösség egyetértésével megvalósuló szankció volt a halálra táncoltatás, amelyet balladák és balladaváltozatok őriztek meg a magyar nyelv- területen, de megtalálható az itáliai, az angol, a német, a dán, a román és egyéb európai népek folklórjában. Oka mindig a társadalmi különbségekből fakadó megvetés vagy a szerelemféltés. Örök táncra ítéltettek a monda szerint az ün- neprontók. Ezt dolgozta fel Arany János, de megtalálható egy 1753-ból való ponyvában is. Az örökké tartó tánc, mint büntetés, tükröző jellegű, a bűn okozásával lakóinak érte a tálió elve alapján. Az ünneprontással kapcsolatban a szerző a törvényi szabályozásokat is tárgyalta, amelyek a XIX. század második felében születtek meg, kötelezővé téve a vasárnapi munka tilalmát, amelyet a hatóságok ellenőriztek is. Táncra kényszerítés fordul elő a Kállai Kettős eredetmondájában. Ugyancsak büntetésként alkalmazták a kikényszerített hajdútáncot és a rókatáncot. Sajátos típus a haláltánc, ami táncoltatással végrehajtott büntetés az élet és élők ellen, amely a nincs menekvés középkori gondolatát sugallja. Záró gondolatok címmel a kötet összefoglalását kapja az olvasó, rávilágítva a meghatározó sarokpontokra.A hagyományos paraszti közösségekben zsinór- mérték volt az elődök példája. 1. A falusi társadalomban a közösségi szankciók természetét a történettudomány, a kultúrtörténet, a néprajz, a büntetőjog, a polgári és a közigazgatási jog eredményeinek felhasználásával világította meg, kitekintve a művészetekre, rámutatva a nemesség, az egyház, a városi- és a parasztpolgárság, a katonaság, a diákság között élő jogszokások párhuzamosságára. 2. Feltárta azt a normarendszert, amely a falusi társadalom tagjainak életviszonyait befolyásolta, szabályozta: így az erkölcs, a szokás, a vallás, majd a jog magatartást szabályozó rendszerét, szerepét. Végig követte a jogképzés folyamatát, amely három módon születhetett meg: • Legősibb a közösségi együttélés során kialakult szokásnorma a szokásjog. Különbözik tőle a jogszokás, amely a jogalkalmazói gyakorlat szokássá válása, vagy a társadalom jogi jellegű szokásai. Szabályait írásban rögzítették, de létezett az íratlan jogi norma is. • A jogalkalmazói vagy bírói jogképzés, a társadalmi viszony utólagos szabályozása, igazodva a társadalmi változásokhoz. • Az állami szervek által jogi normák létrehozása, ami jogalkotói tevékenység. A jogi népszokások és az állami jog viszonyát megvilágítva megállapította, hogy szabályaik döntően megegyeztek, sőt, erősítőleg hatott az állami normák betartására, de értékeiknek megfelelően eltérhettek attól, vagy tudatosan szembe is helyezkedhettek velük. Némelyek pedig az állami szabályozás hiányát pótolták. Irányadó azonban az állami jog volt. 420 «
