Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Szemle - Ágh Magdolna: Üdv az erdésznek. Nagyapánkról és a Bakonyról. Dobó Jenő erdőmérnök életútjának fejezetei (Rainer Pál)
Szemle Acta Papensia XV (2015) 3-4. Karrenweg (taligaút, kordéút) lehet. A 88. oldalon az 1944. szeptember 27-i naplóbejegyzésben említett „Vitéz László altábornagy vezérkari főnök helyettes” helyesen vitéz László (1925-ig Laucsek) [Dezső] altábornagy (Lovászpatona, Veszprém m. 1893. július 23. - Budapest, 1949. június 8.), aki 1944. május 8. és október 16. között volt a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese.5 A 130. oldalon bemutatott fényképeken nem „K und K” katonákat látunk, hanem kizárólag m. kir. honvéd gyalogos tiszteket, illetve az alsó kép bal szélén egy honvédorvost, jobbról a másodikként pedig egy őrmestert. A 131. oldalon bemutatott német nyelvű okmány nem Dobó Jenő katonai elbocsátó levele 1905-ből, hanem Bécsben 1900. december 23-án kelt tartalékos hadnagyi kinevezése, amelynek hátoldalára (ennek reprodukciója a 132. oldalon látható) utólag (Besztercebányán, 1906. január 13-án) rávezették a honvédség kötelékéből való elbocsátását is. A rendkívül figyelemreméltó munka számomra további két külön érdekességgel is szolgált. Az egyik érdekesség mondhatnám szakmai. A könyvben többször is (39., 46-47. oldalak) szerepel a m. kir. 31/I. (veszprémi) népfölkelő hadtáp zászlóalj parancsnoka, Lemberkovics Jenő százados, akinek Albániában Dobó Jenő volt a segédtisztje. Nos, bár a szerzőnek erről nem volt tudomása, Lemberkovics Jenő nem más, mint az 1919-es ú. n. ludovikás ellenforradalom egyik szervezője és mártírja, akit a Horthy-korszakban általános megbecsüléssel emlegettek, majd 1945 után természetesen már csak mint gaz ellenforradalmár szerepelhetett. Lemberkovics Négyesen, Borsod vármegyében született 1884. november 23- án. A m. kir. Nagyváradi Honvéd Hadapródiskola elvégzése után csapatszolgálatot teljesített. Később a m. kir. Soproni Honvéd Főreáliskolában a matematika és a fizika tanára volt. Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a közismert június 24-ei budapesti ludovikás ellenforradalom egyik szervezője és vezetője lett. Bár a ludovikásokat (legalább részben) a dunai flottilla is támogatta, a fővárosi munkásság és a polgárság tömegeinek remélt csatlakozása elmaradt. A megmozdulást a hatalmon lévők villámgyorsan leverték. A sikertelen ellenforradalmi kísérlet során, az Engels-laktanyában Lemberkovics is a vörösök fogságába került. A fogolyra Weisz Fülöp I. kerületi politikai biztos három revolverlövést adott le, amelynek következtében a százados még aznap este meghalt a budapesti Rókus-kórházban.6 5 A vezérezredes életrajza és fényképe megtalálható: SZAKÁLY Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és adattár. Budapest, 2001.199-200. 6 Ismét gyilkosság. Veszprémi Hírlap 27 (1919) 37. sz. (augusztus 26.) 3.; Révai Nagy Lexikona XX. [1927.] 554.; HERCZEGH Géza: A m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred, a 31. 46. és 79. honvéd menet zászlóaljak, valamint a 31/I. népfelkelő zászlóalj története. Cegléd, 1936. 21.; BACHÓ László, dezséri (szerk.): A Magyar Kir. Honvéd Ludovika Akadémia története. Budapest, 1930. 696., 697., 700., 705-707., 716., 717., 718., 720., 722., 742., 743., 724. után fényképe; » 41З «
