Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Szemle - Ágh Magdolna: Üdv az erdésznek. Nagyapánkról és a Bakonyról. Dobó Jenő erdőmérnök életútjának fejezetei (Rainer Pál)
Szemle Acta Papensia XV (2015) 3-4. pedig Albániában megszálló (mai kifejezéssel békefenntartó) feladatokat látott el. Kitüntették a Katonai Érdemkereszt 3. osztályával, valamint a Bronz Katonai Érdeméremmel és sikerült beszereznie egy maláriafertőzést is (ezt csaknem minden akkoriban Albániában szolgált katonánk megkapta), amellyel leszerelését megelőzően, 1916. szeptemberétől Trencsénteplicen lábadozott, regenerálódott. Új és immáron utolsó munkahelyére, a farkasgyepűi (Veszprém m.) erdészethez 1918. március í-én kapott kinevezést a veszprémi püspökségtől. Új helyét 1918. július í-től foglalta el. Farkasgyepűn mint erdőmester a püspökség 8500 katasztrális holdnyi erdőbirtokáért, majd az 1930-as évektől főtanácsosként már 30.060 kh területű erdőségért volt felelős. A Bakony belsejébe eső szolgálati helyén 1945-1946-ig látta el erdészként feladatát. Nyugdíjazása a II. világháborút követő, a magánkézben lévő (így pl. az egyházi) erdők államosítását is magában foglaló, rendkívül zavaros időszakra esett. Ezért annak pontos dátumát nem sikerült behatárolni, mert jóllehet a püspökség már ténylegesen nyugállományba helyezte, de egyes állami szervek még mindig őt tekintették az erdészet felelős vezetőjének. Talán felesleges is hangsúlyoznom, hogy nem egyszer kellemetlenséget okozott a fenti áldatlan helyzet. Mellesleg a korszellemnek megfelelő, „osztályharcos” rágalmazások következtében az ekkorra már tekintélyes és korosodó erdész kénytelen volt néhány napig a pápai rendőrség vendégszeretetét is megtapasztalni. Idősebb éveit szívesen töltötte kirándulásokkal, balatoni fürdőzésekkel és unokáival. Gyermekeit, rokonait lehetőségeihez mérten még öreg korában is igyekezett segíteni. 1956. december 23-án hunyt el. Havas, téli napon történt temetésén - a korabeli fénykép tanúsága szerint - jóformán az egész falu részt vett. A hivatali és magánélet, a kényszerű katonai szolgálat jeles eseményeinek pontos dátumain, a betöltött tisztségek korrekt megnevezésem túl a kötet szerzője a megmaradt dokumentumok segítségével, azokból bőségesen válogatva és idézve, s közülük számosat mellékletben is reprodukálva, meglehetősen szemléletes képet rajzolt az erdészeti munka mindennapjairól, és Dobó Jenő családi életének fontosabb történéseiről. Dobó Jenő még az Esztergomi Főkáptalan szolgálatában ismerkedett meg Rótt Nándor akkori kanonokkal, később 1917-1939 között Veszprém püspökével, s egyben évtizedekig kenyéradó gazdájával. A püspök és erdésze között váltott több levél is helyet kapott a munkában. Bár kapcsolatuk többé-kevésbé jónak volt mondható, mégsem volt mentes időnként kisebb-nagyobb feszültségektől sem. Ezek többnyire anyagi természetűek voltak. (Az önérzetes, sokat és lelki- ismeretesen dolgozó, de nem megalázkodó, egyeseket korábbi ígéreteikre utóbb leveleiben emlékeztető, szókimondó Dobó Jenő korántsem tartozott Zsit- nyánszky püspöki jószágkormányzó kedvencei közé.) » 410 «
