Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Szemle - Ágh Magdolna: Üdv az erdésznek. Nagyapánkról és a Bakonyról. Dobó Jenő erdőmérnök életútjának fejezetei (Rainer Pál)
Szemle Acta Papensia XV (2015) 3-4. mellett természetesen sokszor megelevenedik a köztörténet is. A kettő gyakorta összefonódik, aligha lehet egyértelműen elkülöníteni. „Üdv az erdésznek” a kötet címe. Így köszöntötték/köszöntik egymást hagyományosan erdészeink, mint ahogyan a bányászok között az ismertebb Jó szerencsét” járja. így köszöntötték kollégái is Dobó Jenőt és ő is így köszöntötte őket. Dobó Jenő 1873. december 12-én született Vácott, a feltehetően lengyel származású Dobó (eredetileg Doránszky) István (1836-1899) és felesége, egy váci tanító leánya, Imrey Amália házasságából. Már az édesapa életútja sem nélkülözte a változatosságot, csaknem tíz évet szolgált a cs. kir. hadseregben (ennek nagyobb részét a cs. kir. haditengerészetnél), majd volt hajóskapitány, állomásfőnök és ügynök is. Feleségével öt gyermeket neveltek fel. Dobó Jenő 1882-1890 között Vácott, Jászberényben, majd ismét Vácott, a piaristáknál folytatta gimnáziumi tanulmányait. A váci piarista főgimnáziumban érettségizett 1890. június 4-én, azon a napon, melyen harminc év múlva a tragikus trianoni döntés született. Innét Selmecbányára vezetett az útja, ahol a M. Kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia erdőmémöki szakiskoláját végezte el 1893-ra. Erdészeti államvizsgáját 1897. októberében Budapesten abszolválta. Közben, 1893. október 1. és 1895. január 25. között, mint egyévi önkéntes eleget tett kötelező katonai szolgálatának is, és 1900 decemberében tartalékos hadnaggyá nevezte ki az uralkodó a cs. és kir. 26. (esztergomi) gyalogezredhez. Első munkahelyén, Lúgoson másfél hónapig dolgozott műszaki díjnokként. Innét Donji Mihojlacra (Alsómiholjác, Verőce vm.), a gr. Mailáth család birtokára került (1898. május 1. - 1898. június 30.), s közben 1898. június 8-án erdő- gyakornokká lépett elő. A számára szokatlan idegen környezetben azonban nem érezte jól magát, ezért átlépett az Esztergomi Főkáptalan szolgálatába, ahol 1903. szeptember í-től a kesztölci kerület erdőgondnoka lett. 1903. január í-től 1907. január í-ig egyúttal megbízták a főkáptalan összes uradalmi építési ügyeinek önálló vezetésével is. Közben megnősült. Esztergomban, 1905. június 5-én vezette oltár elé Szlávy Matildot (becenevén Médikét) (1887-1930). A fiatal házas 1907. január í-től a Veszprémi Káptalan somogyszobi (Somogy vm., nagyatádi j.) kerületének főerdészeként folytatta munkáját. Utóbb 1912. július í-től 1918. június 30-ig a kis- komáromi (Zala vm., nagykanizsai j.) és tapsonyi (Somogy vm., marcali j.) kerületek főerdésze, majd 1912. november í-től 1. osztályú főerdésze volt, kisko- máromi (ma Zalakomár része) lakhellyel. Innét vonult be az I. világháború alatt katonának. Népfölkelő főhadnagyként, a m. kir. (nagykanizsai) 20/II., majd 1916. márciusától a m. kir. (veszprémi) 31/I. népfölkelő hadtáp zászlóaljaknál katonáskodott, 1914. augusztusától 1917. januárjáig. Összesen 29 hónapos balkáni szolgálata során megfordult Szerbiában, Boszniában, Montenegróban, Albániában, volt zászlóalj segédtiszt és századparancsnok. Csapatteste részt vett több véres gyalogsági támadásban, utóbb » 409 «
