Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Kisebb közlemények - Mezei Zsolt: Gróf Esterházy Pál élete és hősi halála
Kisebb közlemények Acta Papensla XV (2005) 3-4. szám A grófi házaspár boldogságát csak egyvalami árnyékolta be: az elmaradt gyermekáldás. Először Ilona grófnőt vetették alá különböző vizsgálatoknak és kúráknak, fürdőhelyi kezeléseknek, mígnem kiderült, hogy Pál grófnak nem lehet gyermeke. Ez a hír nagy megrázkódtatást jelentett számára, de egymás iránti szerelmükön nem változtatott. Az embernek mégis az az érzése, hogy Pál a saját élete elől menekült a háborúba. Mint a pápa-ugodi hitbizomány urának törvényesen be sem kellett volna vonulnia, de ő azonnal jelentkezett. A 7. számú II. Vilmos német császárról és porosz királyról elnevezett huszárezredbe12 vonult be tartalékos huszár főhadnagyként 1914. július 30-án. Néhány napig a szerb harctéren teljesített szolgálatot, később pedig ezredével együtt a galíciai hadszíntérre került. 1915 júniusáig ordonánc (parancsőr) tisztként a frontvonal mögött szolgált, ám így is gyakran részt vett vakmerő akciókban. Halála előtt néhány nappal itthon járt az ezredéből Jankovich-Bésán Endre (1884-1936) huszárfőhadnagy, gici birtokszomszédja, barátja, aki annak a dandárparancsnoknak a parancsőr tisztje volt, amely dandárban Esterházy szolgált. Felkereste Andrássy Gyulát és elmondta, hogy június 19-én a brigadérosa oldalán távcsővel végignézett egy rohamot, amelyet Esterházy Pál vezetett. Elmondta, hogy hihetetlen vakmerőséggel vezette a századát Duratic mellett rohamra és egy ezer méter magas hegyre százada élén egy szál buzogánnyal a kezében elsőnek rontott fel, és ő ugrott be legelőbb az oroszok lövészárkába. Ekkor még Esterházy Pálnak semmi baja nem történt, de megjegyezte Jankovich-Bésán, hogy túl kockázatosán, halálmegvetéssel harcolt. Mikor feljebbvalói látták, hogy milyen vakmerő, visszarendelték a törzshöz. Ekkor kihallgatásra jelentkezett parancsnokánál és azt kérdezte, hogy vajon valami hibát követett-e el, amiért megfosztják a századparancsnokságtól és „visszakommandírozzák” az ezredtörzshöz? — Ha nem kívánnak megbüntetni — úgymond —, akkor kérem visszahelyezésemet a gyalogsvadron élére. Kérését teljesítették és ő továbbra is részt vett a legelső frontharcban. Lelkiismerete azt diktálta, hogy az első vonalban harcoljon, ezért átkérte magát a tábori ezredhez, ahol egy lövészszázad parancsnokságát bízták rá. Azt vallotta, hogy egy magyar mágnásnak ezekben az időkben ugyanott a helye, ahol a magyar parasztnak, akit nem kérdeznek meg, hogy akarja-e és hol 12 A II. Vilmos német császárról és porosz király nevét viselő cs. és kir. 7. huszárezred hadi emlékkönyve 1914-1918. Bp., 1923. (A továbbiakban: Emlékkönyv, 1923.) Digitalizálva elérhető: http://www.kobold.theka.hu/konyvtar/vilmos_huszar-ezred-emlekkonyve/orosz-hadjarat.html » 375 «
