Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 3-4. szám - Műhely - Vajs Tibor: Venetianer Sándor - egy igaz református lelkész
MŰHELY Acta Papensia XV (2015) 3-4. az átkot, amelytől Izráel szenvedett, az által, hogy kigyógyította Izráelt bajaiból. Ő a világ üdvözítője, mert Izrael betegségeit magára vette. Először Izraelt váltotta meg. Benne lett az egész világ számára nyilvánvalóvá a törvény és a próféták által megkövetelt tökéletes isten- és emberszeretet.130 Csak Általa válik az ember alkalmassá ennek a követelménynek a teljesítésére. Senki másban nincs üdvösség! Ő utóda Ábrahámnak, aki által a Föld minden népe áldást nyer.131 Vajon nem tartozik Izráel ezekhez a népekhez? Az ígéretnek, miszerint Ábrahámban és az ő magjában a világ minden népe áldást nyer, nem előfeltétele vajon az Ábrahámhoz intézett szó: „Megáldalak!”? (Gén 12,2). Csak ez után áll: „És áldás leszel!”132 Ez másként lehetetlen, mert csak az tud áldani, aki már részesült áldásban. Bizony, a zsidóktól jön az üdvösség. De nem csupán ilyen külsődleges, esetleges módon, hogy Jézus maga született zsidó volt, hanem sokkal inkább azért jöhetett az üdvösség a zsidóktól, mert ők korábban kapták meg azt. Ó, ha felismerték és megragadták volna az áldást, amit Isten az ő ölükben készített el számukra és a Föld minden népe számára, akkor Izráel jogosan lenne a papok népe és Királyának, a Messiásnak zászlóvivője, és sosem tapasztalta volna meg a „vérszomjas, bosszúvágyó keresztet”. De Izráel eldobta Királyát, aki azért jött hozzá, hogy megváltsa. Feszítsd meg!133 kiáltotta Izráel, és hagyta, hogy az oldalába szúrjanak, hogy vére áztassa a keresztet. Ah, ez a véres kereszt az, amely két évezreden keresztül rémiszti Izráelt. Ezt a vért Izráel maga öntötte a keresztre, amikor öngyilkos módon elárulta Királyát. Megváltotta a világot, megáldotta a népeket. De a zsidókért mit tett? Ugyanazt, amit az egész világért, amire a zsidóknak éppúgy szükségük volt, mint a pogányoknak. De a pogányok elfogadták Őt, az övéi azonban nem. Kezét áldásra tárta szét: a pogányok odajöttek hozzá, hogy megáldassanak, a zsidók semmit sem kértek Tőle, semmit az áldásából. Pedig értük is történt mindez. Áldozata örökre szól, és ez a zsidók számára különösen igaz. 130 Értsd; felebaráti szeretet 131 Vö. Gén 12,3. 132 Gén 12,2. 133 Jn 19,15. » З42 «
