Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 1-2. szám - Szemle - Dienes Dénes-Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium története (Hudi József)
Szemle Acta Papén si a XV (2015) 1-2. népfőiskolát szervező Újszászy Kálmán, a tehetségeket gondozó Harsányi István portréjával ismerkedhetünk meg. A portrék rövidségük ellenére is tartalmasak, figyelemfelkeltők és egyéniek. Egyúttal igen tanulságosak, hiszen például Újszászy Kálmán (1902-1994) esetében arról olvashatunk, hogy bár a kommunista diktatúra derékba törte nevelői-népművelői tevékenységét, „mégsem vált tragikus hőssé”: a kollégiumi könyvtár és levéltár igazgatójaként „őrlángként működött”, ápolta a helyi hagyományokat, gyarapította a gyűjteményi adattárat, s megérte a kollégium újjászületését. (166-169.) A modern kor alapvető kérdése az, hogy az évszázadok óta fennálló kollégium mennyire volt képes a polgárosodás folyamatába illeszkedni, hogyan tudott megfelelni a kiépülő nemzetállam oktatáspolitikai követelményeinek, az egyházvezetés és a társadalom elvárásainak. Sikeres integrációról talán akkor beszélhetünk, ha a kollégium fenntartója biztosítani tudta a működés anyagi-személyi feltételeit, az intézmény meg tudta őrizni autonómiáját, sajátos arculatát, s közben az oktatás színvonala sem csökkent. Ugrai János meggyőzően bizonyítja, hogy nem beszélhetünk egyenes vonalú fejlődésről: a különböző korszakokban a belső és külső feltételrendszer ritkán volt szinkronban egymással, ezért még az egészében véve sikeres korszakokban is voltak olyan periódusok és területek, melyeket a stagnálás, vagy éppen a hanyatlás jellemzett. Összességében mégis elmondható, hogy a modernizációs folyamatban Sárospatak számos alkalommal innovatívnak bizonyult, s a többi iskolaváros számára is példát mutatott. A magyarországi protestáns tanintézetek közül először Sárospatakon szervezték meg a jogi tanszéket (1793-1923), melyet később újakkal egészítettek ki. A teológián felállították a második tanszéket (1799), melyet az első világháborúig további négy követett; 1857-1869 között tanítóképezdét működtettek, melyet az államnak adtak át, de az egyházkerületnek 1929-ben sikerült visszavennie és újjászerveznie. Bár az állam ekkor 50 évre adta át az intézményt, a kommunista hatalomátvételt követően újra az államosítás sorsára jutott. A kollégiumot a lehetőségekhez mérten a XIX. század első felében, majd a kiegyezés korában és a Horthy-rendszerben is bővítették. Mivel az autonómiáját féltő egyházvezetés az államsegélyt csak későn vette igénybe, a »148 «
