Acta Papensia 2015. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 15. évfolyam (Pápa, 2015)
2015 / 1-2. szám - Szemle - Dienes Dénes-Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium története (Hudi József)
Szemle Acta PapensiaXV (2015) 1-2. la mindennapjairól. A diáktársadalmat az 1615-től töredékesen, 1617-től teljesen ránk maradt - és Hörcsik Richárd által kiadott - felsőbb tagozatos diáknévsorok és a peregrinációs kutatások eredményeinek felhasználásával mutatta be. Tanulságos a XVII. századi diáklázadások elemzése. A szerző a lázadásokat mint társadalomtörténeti jelenséget tárja elénk: a kollégiumi autonómiából eredő diáköntudat megnyilvánulásai ezek, amelyek élesen megvilágítják az iskola belső konfliktusait. Élvezetesek tanárportréi, amelyek az iskolarendszer gyenge pontjaira is rámutatnak. Például arra, hogy a kollégiumi tanárság társadalmi presztízse alacsonyabb volt, mint a lelkészi hivatásé, ezért a professzorok rendszerint átmenetinek tekintették a tanítást és néhány év múltán valamely jövedelmezőbb lelkészi állásra pályáztak. Beszédes példákat olvashatunk arról, hogy a külföldi egyetemet járt tudós tanárok nemegyszer konfliktusba keveredtek a kevésbé művelt, a szokásokhoz mereven ragaszkodó helyi egyházi elöljárókkal, s az egyenlőtlen küzdelemben többnyire alul maradtak. A puritanizmus, korai racionalizmus híveinek újító szándékai rendszerint azért végződtek kudarccal, mert a hollandiai, angliai polgári egyházmodellt lehetetlen volt átültetni a rendi viszonyok között élő helyi társadalomba. Ifjú Csécsi János tanárságának remekült megírt története (1713-1734) mutatja, hogy a kiválóan képzett, de túlságosan öntudatos, környezetéhez alkalmazkodni képtelen merev tanáregyéniség konfliktusok sorozatát generálja; szembekerül feljebbvalóival, tanártársával, állandó harcaival megosztja környezetét és inkább árt az intézménynek, mintsem használ. A szélsőséges helyzetet találóan jellemzi a borsodi esperes, aki állítólag azt javasolta az egyik legátusnak, hogy távolítsák el Csécsit, mert „jobb egy tanulatlan angyallal lennetek, mint egy tudós ördöggel". (58.) Dienes Dénes meggyőzően mutatja be, hogy az 1703-ban újjászervezett, s 1714-ben királyi megerősítést nyert kollégium a XVIII. század első felében szervezetileg megszilárdult, anyagi helyzete stabilizálódott. Az átgondolt építkezések nyomán egyre több diákot tudtak felvenni, bár a zsúfoltságot sem ekkor, sem később nem sikerült megszüntetni. 1743-tól az akadémiai tagozaton ismét három tanár, míg a hatosztályos gimnáziumban a tógátus deákok közül kiválasztott tanítók tanítottak. Az akadémiai tanárok munká»146 «
