Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Hudi József: Merétey Kálmán visszaemlékezései
Forrásközlés Acta PapensiaXIV (2014) 1-2. Szegény nővérem meghalt. Maradt egy fia, egy lánya, azután az is meghalt. Ott volt néki három testvére: egy férfi feleségével együtt, két nővére uraikkal együtt és a gyermekeit nem akarta a mostohájuk keze alatt hagyni. Tudta, [hogy] a testvérei mindig gyűlölködnek, és ő is gyűlölködésbe[n] volt hol az egyikkel, hol a másikkal. Tudta, hogy egyik sem nézne rá a gyerekeire. Elrendelte [a] gyermekeit jóbarátjaihoz. Mikor én ezt megtudtam, azt mondtam én, [hogy] engedné meg azt, hogy az én testvérem gyermekei - amint e könyvbe [n] már előbbre is írtam - [ne] Pápán maradjanak. Azoknak a gyermekei között járjanak, akiknek az apjuk ezeknek az apjukat elpusztították volna. Hat gyermekem volt, mégis magamhoz vettem őket. Ugyan megjártam velük, kimutatták ezek is már a tetteikkel, [hogy] nincs bennük egy csöp[p] Merétey-vér sem, hanem vagyonba[n] telhetetlen, gonosz, gyűlölködő Csurgay-vér van bennük. Az Eszter nővérem énáltalam került Szentgálra férjhez egy rendes gazdálkodó özvegyemberhez. Volt neki két gyermeke, azok nem érezték, hogy mostohájuk. Többször az urával azért jött össze, [mert] az ura a gyerekeket szekálta, ő meg nem engedte néki szekálni őket. Szerették is a gyerekek a nővéremet. Az apja szekálta is, különösen a gyermeket,147 ez mindig pártolta, mert rossz gyerek volt. Utóbb sem lett belőle rendes ember. Olyan [nagy] szeretettel voltam a nővéremmel is, egyikünk a másikunk iránt, ha eljöttek hozzám, ha én elmentem hozzájuk, mindig az urával együtt elbeszélgettünk [az] egyikünk, a másikunk helyzetéről. Mikor az arácsi hegyen 148 a szőlőt meg akarták venni, felkértek, menjek el velük, nézzem meg, mit szólok hozzá, megvegyék-e? 147 értsd: a fiút 148 A balatonarácsi szőlőhegyen. Arács 1946-ig Zala, azután Veszprém megyéhez tartozott. A Szalay-hagyatékban fennmaradt, 1912. szeptember 28-án Székesfehérváron kelt eredeti adásvételi szerződés szerint Szalay Gábor 7200 koronáért vette meg Ries (Riesz) Ignác és felesége, Ries (Riesz) Ignácné sz. Rothhauser Cecília balatonarácsi szőlejét a hozzá tartozó felszereléssel. A Ries-család valószínűleg azért adta el az ingatlant, hogy az előző évben a Veszprémmegyei Takarékpénztártól felvett 4500 korona kölcsönt vissza tudja fizetni. A kölcsön felvételét az Arácson 1911. március 12-én kelt adóslevél bizonyítja, amely szintén a Szalay-hagyatékban maradt fenn. » 92 «
