Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Hudi József: Merétey Kálmán visszaemlékezései
Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) 1-2. ami jár néki. Megtudta, hogy a móringja sem jár néki, mert szegény fiam nem magtalanul halt meg, mégis ő követelt 3 ezer pengő orvoslási és temetési költségeket. Anélkül, hogy ők engem erről tudattak volna, megegyeztek vele: neki hagyták, míg él, az egész háznak kerttel együtt az élvezetét, még nem is csak a felét, mint én hagytam néki. Nemhogy tudattak volna róla, mit tegyünk. Ha járt néki az a pénz, mit követelt, ki kellett volna fizetni, ment volna el a háztól vagy pedig csak fele házat adták volna néki. Hogy lehetett azt megtenni, egy olyan házat, míg él, lekötni. Elélhet 20-25-30 évig is. Lehet, egyik sem érte volna végit, előbb meghalnak minden. A Károly, Sándor elutaztak, a közjegyző mondta meg nékem ezt: kijött ide Lakra, az sem helyeselte, én nem írtam az osztálylevélnek alája. Altkor abban maradt, azóta is az lakja az egész házat, a Károly és Sándor nagy okai ennek, hogy a birtok át nem lett írva. Miután szegény fiammal megesküdött I9i3-ba[n], szegény nőmmel volt mindig együtt, mert én többnyire úton voltam. A szegény nőm i928-ba[n]145 meghalt. Én azután is mindig utaztam. i946-ba[n] a tettei végett jöttem el a háztól. Szegény [nőm] életében is úgy tett mindennel, amint őnéki tetszett. Hallotta-e azt valaki valamikor a faluba[n], hogy miköztünk valamikor szegény nőmmel vagy velem is valami ellentét lett volna? Szegény Ilonka halála után a Szabó Lajos[ék] egy évnél tovább ott laktak. Hallottak-e azok valamit, hogy köztünk valami ellentét lett volna? A szomszédok hallottak-e arról, [hogy] valamikor lett volna még szegény nőm életében is, és azután is, valamikor valami ellentét? - Pedig ha lett volna, ezek csak megtudták volna! És az egész faluba[n] valaki csak megtudta volna, ha lett volna! Szegény nővérem, az Eszter meghalt. Avval is a legnagyobb szeretetbe[n] voltam. Ha találkoztam vele, elbeszélgettünk mindenről, egyikünk- másikunk helyzetéről. A lánya, Vilma, a húgom és a férje hallottak-e valamikor valamit? Hogy miköztünk van valami gyűlölködés, beszélünk a menyünkre? Nem jól tesz Lina nővérem. Ő a legjobban tud mindent: [hogy] miután oda kerültek hozzám, milyen elbánásba[n] részesültek mindig. Ő mindent 145 helyesen: 1929-ben » 90 «
