Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Szemle - Padányi Biró Márton veszprémi püspök emlékezete (Karlinszky Balázs)
Szemle Acta PapensiaXIV (2014) з-4. Szabadi István rövid írásában a szükségkeresztséget és a bábák által végzett kereszteléseket vette górcső alá. A protestáns egyház a katolikussal ellentétben kifejezetten tiltotta ezeket a kényszer szülte intézkedéseket, azonban az alapvetően katolikus udvari rendeletalkotás igyekezett e módon is hátrányos helyzetbe hozni a nem katolikusokat. Siptár Dániel а XVII. század végi szerzetesi megújulást vizsgálta három monasztikus rendi monostor: Tihany, Bakonybél és Zirc, illetve a ferencesek által egyedüliként a korszakban létrehozott kolostor, Bucsuszentlászló példáján keresztül. A veszprémi egyházmegye a hódoltsági területekkel összevetve abban a speciális helyzetben volt, hogy míg utóbbiban a kormányzat által leginkább támogatott ferences és jezsuita rend telepedett meg, addig a török által rövid ideig uralt régiókban, így a Balatontól északra a konfesszionali- záció а XVII. század végére már lezárult, s ezért a szilárd keretek között a régi monasztikus rendek is újjá tudták alakítani rendházaikat. Sztana-Kovács Adrienn Fejér megye nemzetiségi és vallásfelekezeti megoszlását jellemezte katolikus és protestáns egyházi források alapján. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezek közül az egyházlátogatási jegyzőkönyvek még mindig kiaknázatlan adatokat rejthetnek. A század során több alkalommal, pillanatképszerűen felvett adatok azonban egymással összehasonlíthatók. Ezek alapján megállapítható, hogy az 1700-as évek végére a reformátusok számaránya Fejér megyében csökkent, a katolikusoké növekedett, a zsidóságé pedig közel hétszeresére emelkedett. Az adatok hátterében álló demográfiai folyamatok tisztázása érdekében az egyes anyakönyvek adatainak összevetése szükséges. Hermann István tanulmányában a veszprémi egyházmegye XVIII. századi archontológiájának újabb szeletét közreadva ezúttal a püspökök mellett működő általános helynököket mutatta be. A vikáriusok feladatköre és megbízatása a mindenkori főpásztorhoz kötődött, így e bizalmi hivatal elnyerése és a pozíció betöltése kulcsfontosságú az egyházmegyén belüli viszonyok feltérképezéséhez. Mivel Padányi viszonya székeskáptalanához püspöksége elején nem volt felhőtlen, így Lenti István, majd Dravec József helynökké tétele a kanonokkal szembeni modus vivendi egyik jellemző momentuma volt. Miskei Antal esettanulmánya a ráckevei Szent Kereszt-templomot mutatja be, alapvetően az egyházlátogatási jegyzőkönyvek és XX. században keletke» 462 «
