Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Kisebb közlemények - Hudi József: Az első magyar nyelvű hivatásos színtársulati előadás Pápán 1802-ben
Kisebb közlemények Acta Papensia XIV (2014) 3-4. ságát képzelni sem tudták: az egész publicumnak várakozását fellyűl haladta a’ mondott Játék-daraboknak elő adása, 's hangos tapsolással mutatta ki tellyes meg elégedését. Egy a’ maga nemébe elős tárgyat látott a’ szép tudományoknak baráttya, és tsudálta ezen idegeneknek tsak nem vakmerő feltételeket, eleve képzelvén, melly számtalan ’s terhes fáradozásokba kerülhetett az actionak a’ nem értett szavakhoz való alkalmaztatása, de egyszersmind örömmel nézté24 ezen feltételnek a’ lehetségig tökélletes Tellyesitését; látta továbbá a’ Magyar nyelvnek még az idegen szájba is kedves folyamatját a’ musikához szabott beszédekbe is.”25 Míg a sajtó szinte ujjongott, a művelt értelmiség egyes tagjai magánleveleikben keményen bírálták a gyatra magyarsággal előadott darabokat.26 A pesti, budai nézőkhöz intézett beszédében maga Nuoseul is a „nyelv pallérozására" hivatkozott és abban bízott, hogy halála után elismerik érdemeit. A tudósító a szomszédban élő „nemes idegen” példájával kívánta serkenteni az igaz hazafiságra azokat, akik eddig az anyanyelvet elhanyagolták. „Érdemeid már is meg magyarosítottak, ’s nagyobb jussal nevezheted magadat Magyarnak, sok hazánk természeti fiainál, a’ kik annyok eránt tsak annyi háládatossággal nem viseltetnek, hogy nyelvekenn beszél- lenének.”27 A bécsi színész kis társulatának magyarországi vendégszereplését egyik jeles színháztörténészünk magyar színészed kuriózumnak nevezte. Valójában több volt annál, hiszen azt jelezte, hogy a magyar közönség ki van éhezve a magyar szóra, van igénye a magyar nyelvű színjátszásra. HUDI JÓZSEF 24 értsd: nézte 25 Magyar Kurír 1802. II. 678-680. Az idézett szövegrészt közli: KERÉNYI2000.1. kötet, 22. 26 Az 1802. május 18-i előadást Virág Benedek költő is látta, melyről Kazinczynak írt levelében számolt be. Nuoseult azzal vádolta, hogy megelégedett azzal, hogy a nép a „teátrom- ba mehetett ihogni vihogni”; a színész „tragédiázott, ez [a néző] pedig komédiázott.” Vö. KERÉNYI 2000.3. kötet, 1345-1346. 27 Az idézett szövegrészt közli: KERÉNYI 2000.1. kötet, 23. » 442 «
