Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolg: "Boldog vagyok, hogy a sorsom Pápára vezetett..." Sándor Pál önéletírásai
Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) 3-4. Kultúrigényeim mindig voltak és lennének ma is. Könyv, újság, rádió, televízió. Sajnos egyikre se telik csekély nyugdíjamból. Tévét ugyan néha- néha nézek és hallgatok, de az adott program ritkán elégíti ki kultűr- vágyamat. A sok üres és erőszakolt tévéfilm, a sporthír, a futballmeccs, melyhez nem értek, az érdektelen vetélkedők, s főleg a komolyzene elhanyagolása mellett a jazz, a beat zene kultiválása, amelyet sehogy sem vesz be a természetem. Hallgatása alatt azonban egy vers született meg bennem idegenkedésem magyarázatául, mert fájt a lelkemnek a régi, fülbemászó dalok, nóták mellőzése. „Monostori erdő, kondorosi csárda, Magyar nóta, magyar dallam Nem divatos már ma. Az is, aki írta, s aki énekelte Ebben a zűrös világban, Régen eltemetve, régen elfeledve... Most beat zene, néger dallam a divat, Jobbra-balra rángatózó Vitustáncos mozdulat, Táncutánzó fordulat... A közönség lát is, hall is. Az ízlése kétes, hamis. Süketítő hangorkánban, Bolondító tapsorkánban Mint valami hangos bárban, Ha magas a hangulat, A közönség úgy mulat... Önáltató e mulatós, divat ez most, És semmi más. ” Igen, ennyi az egész. Hát a művészet hol van? Kérdi a krónikás. Hogy hol van? A holdban. Felel rímesen a lírikus. Bizony elszomorít, hogy míg a gyakorlati tudományokban állandó és örvendetes a fejlődés, addig a szellemi tudományokban, főleg a művészetek » 360 «
