Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Műhely - Gelencsér József: "Amikor cselédeskedtem..." Pap Erzsébet házi cselédként töltött évei
MŰHELY Acta Papensia XIV (2014) 3-4ilyenkor a gazdának egy hónapig kellett gondoskodnia. E rendelkezés alkalmazása törvényrontó módon fel sem merült, a cselédlány jogviszonya egyszerűen megszűnt. A törvényi rendelkezés, illetve a szerződés értelmében a gazda bér fizetésére, ellátás és adott esetben lakás biztosítására volt köteles. A cselédlány bérét valamennyi helyen teljes összegben, határidőre megkapta. Általában havi 35 pengőt, de az utolsó helyen 40-et adtak neki. Az ellátás mindenütt jó, a malomban különösen bőséges volt. Mindenütt ugyanazt az ételt kapta, mint a gazda családja. Általában velük azonos időben étkezhetett, a főintézőnél utólag. A Cstc. értelmében a cseléd ajándékra nem tarthatott igényt, az ugyanis a gazda jóakaratától függött. A helyi jogszokás azonban egy vagy két nagy ünnepre kialakította az ajándékozás gyakorlatát. Többnyire ruhaneműt, ruhára valót, női szépítőszert, divatárut jelentett ez. Mértékében számottevő eltérések voltak. Tudjuk, hogy a Pap Erzsébet által keresett bért a szűkös családi kassza teljes egészében elnyelte; nem a házi cseléd, hanem a szülők rendelkeztek vele. Az ajándéktárgyakat viszont megtarthatta. A munkaadók a törvénnyel egyezően általában biztosították a hitfeleke- zetnek megfelelő istentiszteleten a részvételt. Sőt, egy részük azt el is várta. A Cstc. 30. §-a korlátozta a gazdát és családját, hogy cselédje testi erejét meghaladó vagy egészségét veszélyeztető munkával terhelje. A napi 14 órai vagy hosszabb munkaidő azonban egyedül is magában hordozta ezt a veszélyt. Ehhez társult a munka nehézsége. Kijelenthető, hogy az akkori viszonyok közt ez a rendelkezés nem hatályosulhatott. Pap Erzsébet esetében is törvényrontó gyakorlatot tapasztalhatunk. A szerződés megszüntetése a Cstc. értelmében felmondással, az említett konkrét esetekben mintegy a felek közös megegyezésével történt. Székesfehérváron az anya járt el e- tekintetben, Sárkeresztesen az apa. A jogszokásokkal is magyarázható indokokat (betegség, nyári mezőgazdasági munkák) a másik oldal elfogadta. A jogalanyok tételesjogi ismeretében lényeges különbségek érzékelhetők. A gazdák közül legalaposabb jogismerettel a főintéző és a jegyző rendelkezett, de tudta a főbb szabályokat a lelkész és a kántortanító is. Lényegesen » 305 «
