Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Műhely - Gelencsér József: "Amikor cselédeskedtem..." Pap Erzsébet házi cselédként töltött évei
MŰHELY Acta Papensia XIV (2014) з-4ráltabb magatartásához. A gyermekek közül Lajos András a családi tradíciót folytatva szintén Pápán tanult. Pap Erzsébet az új helyen jobban érezte magát. Édesapja vitte el a lányt ezúttal is, és kötötte meg a szóbeli megállapodást, cselédkönyv nélkül. Korábbi helyéhez viszonyítva kedvezőbb helyzetbe került, hiszen nem gazdája lakásán, hanem pár házzal odébb, saját otthonában aludhatott. A napi szolgálat is legalább két órával rövidült: reggel 6-ra kellett mennie és este 8-ig szolgálnia. A munka nem kötődött kizárólag a lelkész lakásához, hanem kiterjedt az udvarra, a kertre, a község, sőt a határ egyes részeire is. Pap Erzsébet itt nem mint szobalány, hanem mint szolgáló, cselédlány látta el széleskörű feladatát. Alkalmazása 11 hónapig, vélhetően 1941. augusztus elejétől 1942. június végéig tartott. A szolgáló számára a nap a főzés, majd ősztől a fűtés feltételeinek megteremtésével kezdődött. A tüzelőt az udvarról a sok lépcsőn neki kellett felhordani a lakásba. Legelőször a konyhába gyújtott be. Télen az épületben négy helyen folyt fűtés, aminek biztosítása állandó figyelmet és tevékenységet kívánt. Az elgyújtott tűzön azonnal forralta a reggelihez a tejet, amit rendszerint maga hozott el valamelyik falubeli parasztgazdától. A lelkész családja a nagykonyhában étkezett, ott kellett megteríteni számukra. Az állatok ellátása külön feladatot jelentett a cselédlány számára, főleg reggel és este: kiengedni, bezárni az állatokat, ételt-italt adni nekik, helyüket tisztán tartani. A lelkész ugyanis általában 15-20 disznót, 50 tyúkot, 100 csibét, 50 kacsát tartott. Az ágy bevetése, a lakás és iroda rendbetétele, kitakarítása után a főzésnél segédkezett, de az is előfordult, hogy egyedül főzött. A hozzávalókat gyakran a Hangya Szövetkezet szomszédos boltjában szerezte be, melyet Fazekas Lajos (1894-1964) vezetett. Aztán a déli ebéd következett, szintén a konyhában. „Nem vót akkora főhajtás a terittésné, mint az intézőékné.” Nem volt szükség az egyes fogásokhoz külön terítésre, megették az összes ételt két, vagy - ha főzelék készült - egy tányérból. A szobaleányok jellegzetes öltözetét sem kellett viselnie. Mindenféle munkát a saját ruhájában végzett. » 292 «
