Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Műhely - Gelencsér József: "Amikor cselédeskedtem..." Pap Erzsébet házi cselédként töltött évei
MŰHELY Acta Papensia XIV (2014) з-4. cselédek sorsát Illyés Gyula, az alföldiekét Veres Péter örökítette meg.3 A nagyvárosi cselédlányok kiszolgáltatottságáról Kosztolányi Dezső rajzolt megrendítő képet .4 Márai Sándor visszaemlékezéseiben a kassai házi cselédek XX. század eleji életét igen érzékletesen jellemezte:5 „A cseléd szociális helyzete, a polgáriasuló, a század eleji magyar családban a legkülönösebb volt. Nem tartozott a proletárok közé - ezt a fogalmat akkor még csak a pártirodákban szövegezték nem volt öntudatos bérmunkás a cseléd, világi helyzetéről ugyancsak keveset tudott. Egyszerűen cseléd volt. Nagyon rosszul fizették - rosszabbul, mint akármilyen bérmunkást, gyalázatosabban, mint a napszámosokat -, agyondolgoztatták, s a legelső veszekedésnél kitették a szűrét, kétheti felmondással útilaput kötöttek a talpa alá, még ha húsz esztendőt dolgozott is elébb egy helyben. Cserébe megvolt mindene, mint a polgári háziasszonyok mondották, kosztja, kvártélya, mi kell több? A kvártély az a fiókos láda volt, mely a konyhában állott, megrakva vörös és csíkos-cihás cselédágyneművel... A táplálék minősége persze helyenként változott, de még abban a kánaáni háború előtti magyar bőségben is kiadtak legtöbb helyen a cselédeknek, megjelölték a falatokat, melyeket elfogyaszthatnak a tálak maradékaiból, levágták számukra a napi karéj kenyeret, kimérték a tejet, kávét - persze csak frankosat kaptak a cselédek -, s kiszámolták hozzá a cukordarabkákat. A spájzot legtöbb helyen csukták... A cseléd helyzete a családban mindig alárendelt volt, de a régi időkben a cseléd csakugyan egy kissé családtagnak számított, akit az uraság kihasznált, holta napjáig dolgoztatott, rosszul vagy sehogy sem fizetett, ám cserébe igazán a családhoz tartozónak tekintette, s öregkorában is ellátta... A polgári családnak nem volt tagja a cseléd. A kényúri felfogásból csak a rossz bánásmódot vették át, a családias összetartozás, a szociális felelősségérzet hiányzott a cseléd és az uraság kapcsolatából. A kiöregedett, munkára képtelen cselédet legtöbbször elküldték, különösebb ok nélkül, mert megunták... A cselédet tegezték, s a fiatalabb cseléd kezet csókolt a ház urának is.” Szólt még Márai a cselédek lopásáról, italozásáról, szabadabb erkölcséről, a gazda gyerekéhez fűződő 3 ILLYÉS 1936., VERES 1939. 4 KOSZTOLÁNYI Dezső regénye, az Édes Anna először 1926-ban, a Nyugatban jelent meg folytatásokban. 5 MÁRAI 1990.1.43-45. » 276 «
