Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolt: A Pápai Református Kollégium tanárainak önéletrajzai
Forrásközlés Acta PapensiaXIV (2014) 1-2. Bátyámnak és öcsémnek a harctérre, majd orosz fogságba kerülése azonban nagyon aggasztotta szüléimét. Engem is csak egy szó, a profesz- szor—ucsitel245 cmentett meg>, tudniillik akkor, amikor 1944 őszén az oroszok összefogták a városban maradt férfiakat, akikről a románok azt terjesztették, hogy „partizánok”, és a helyi törvényszék épületében kikérdezték, hogy mi a foglalkozásuk, én a „tanárt” mondtam, s ezt a szót a tolmács nem ucsitel-lel fordította, hanem prafesszor-t diktált be a lila tintával írt könyvébe, ahol az oda beterelteket nyilvántartásba vették — a „prafesszor” szó hallásakor, könyvét más helyen kinyitotta, és rövid keresés után ennyit mondott: „Acasá!”246 (Vagyis: menjek haza!) Nyilvánvaló, hogy a „professzori” kategória mentesített az ott-tartástól és az elhurcolástól, ha jól értelmeztem magamban ezt a Jóisten kegyelméből és egy szó által való szabadulásomat. De még egy másik nagy megpróbáltatáson is át kellett Édesapámnak esnie, tudniillik hogy a városban garázdálkodó orosz katonák puskacsöve elé kényszerüljön. Édesanyám naplójából idézem a következőket: „Többször ránk törtek — szüleim ekkor egy kertes családi házban laktak, én a város központjában, mert akkor már nős voltam —, követelték, hogy adjunk szállást. Éjnek idején jöttek, zörgettek. Egy ízben megint nagy zuhanást hallunk az udvaron, hallottuk, hogy ugrálnak be a kerítésen, az uram kinyitotta az ablakot, s kérdezte szlovákul, hogy mit akarnak. Erre két fiatal orosz katona előállt, s szállást kért, hogy egy-lcét órára lefeküdjenek, a harmadik katona kint maradt. Én nem keltem fel az ágyamból, csak az uram s a diakonissza nővér ment be velük a szobába. Leültették őket, almát, cigarettát adtak nekik. Ők közben nézelődtek, felálltak, benéztek az udvari szobába, megint leültek, bementek megint a testvér szobájába (tudniillik egy diakonissza testvér nálunk lakott, hogy ne legyünk csak hárman a kis cselédleánnyal a nagy lakásban). A testvér bejött hozzám, én rettenetesen féltem, csak úgy vacogtam, mintha éreztem volna, hogy mi fog még történni. Körülbelül egy órát ültek csendben, s beszélgettek, egyszer csak mintha megvadultak volna, kezdtek hangosan, durván beszélni. Mi Mónika testvérrel el sem tudtuk 245 ucsityel (учител; orosz) = tanár 246 acasá (román) = itthon, otthon, haza » 214 «
