Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolt: A Pápai Református Kollégium tanárainak önéletrajzai
Forrásközlés Acta PapensiaXIV (2014) 1-2. Megpróbálom hát Édesapám pályaképét megrajzolni, és nagyon kérem a kedves Megjelenteket, hogy segítsenek nekem ezt a képet, ahol úgy látják, hogy a kép nem teljes vagy nem hiteles, emlékeik, benyomásaik alapján teljesebbé, valóságosabbá tenni. Kövessük hát nyomon ezt az életpályát, ennek egyes szakaszait, melyek elég változatosak voltak - főleg a külső körülmények miatt -, kisebb- nagyobb, olykor élesebb kanyarokban bővelkedtek, nyugalmasabb, de nyugtalanító, feszültségekkel teljes szakaszokkal. Édesapám az Esztergom megyei Érsekkétyen született 1883. január 11-én - tehát most múlt száztíz éve. A keresztelési anyakönyvben Nagy Jenő József névvel jegyezték be. Édesapja Nagy Béla református körjegyző, az édesanyja Träger Ilona. Még két testvére volt: egy nővére (Lenke) és egy húga (Irén). Születési helye szerint, de édesapja és nagyapja származási helye és iskolázása is erre a Komárom körüli vidékre utal, sőt nagyapja a pápai főiskola tanulója volt, tehát egyik őse diákként, az unoka pedig tanárként kötődött a pápai iskolához. Az elemi osztályokat Kétyen, majd az I. gimnáziumi osztályt a nyitrai polgári fiúiskolában végezte (l893/94-ben), a II. osztályt a nyitrai katolikus főgimnáziumban, a középiskola többi osztályát (III—VIII. osztályt) a Selmecbányái evangélikus líceumi főgimnáziumban fejezte be (1895-1901 között). Iskolai bizonyítványai alapján jó-jeles rendű tanuló volt. Az érettségi vizsgát 1901-ben tette le. Már felsős diák korában magának kellett a fenntartásáról és tanulmányai folytatásáról gondoskodnia. Édesapja ugyanis körjegyző lévén egy téli útja alkalmával szánjával a nagy hóban elakadt, felborult, és órákig feküdt a hóban. Tüdőgyulladást kapott, és korán meghalt. így az özvegynek már fiatalon kellett a három gyermek neveltetéséről gondoskodnia. Édesapám úgy segített a családon, hogy „mendikáns diák”-ként215 az iskola számára szükséges természetbeli megajánlások gyűjtésére vállalkozott a Selmecbánya környéki helységekből. Ő tehát egyike lett azoknak a XX. századi mendiciknek, akik hajdan a görög mitológia szerint Cybelenek vagy Rheanak, a nagy istenanyának papjai voltak, és alamizsnát gyűjtve 215 mendikáns, mendicans (latin) = koldus, kolduló, itt: a református legátust kísérő és ünnepi köszöntőt mondó, éneklő kisdiák. RÁCZ 1987.154. » 194 «
