Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Hudi József: Merétey Kálmán visszaemlékezései
Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) 1-2. kellett. Ezek nem hajtottak többet 140-150 darabnál, azt hárman is elhajtották. Ebbe belekerült] csaknem egy hónap, míg felértek Sopronba. Pláne nyáron, mikor melegek lettek, a stációkon, a vendéglőidnél] mindenütt voltak nagy ak[l]ok, 2-3 akol is, amelyikbe egybe[n]-egybe[n] belefért 150- 200 darab. És a hajtok olcsóbban kaptak enni, mint más utas. A bort, pálinkát éppen annyiért kapták, mint más. Ezek is, akik a teveliekkel szoktak hajtani Sopronba, eladtak, együtt hazajöttek, pár napig itthon voltak, együtt megint lementek, s ez így ment mindig, firul fira222 maradt mind a kereskedőknek az oda való lejárásuk, mind a hajcsároké mindaddig, míg a múlt század első feléig a vasutak el nem készültek. Mikor a vasutak elkészültek, azután ez megszűnt, mert vasúton szállították a sertéseket és a hajtókra azután nem volt szükség. Azután idehaza maradtak, kevés kivételével megszokták a dolgot. Voltak olyanok is, [akik] nem szokták meg. Volt egy kis földjük vagy házuk, azt is eladták, tönkre ment a családjuk. Ezekből lettek osztán a dologtalan csavargók. Megint pár család lement Rumára, a Piáczovitz223 grófhoz Horvátországba a téglagyárba, [és] ott dolgozott. A kereskedők sem mentek azután, mert megmaradt hírbefn] az utókornak, [hogy] ennek a nagyapjának is, annak a nagyapjának is nagy vagyona, sok földje volt, mind elkereskedte224 és ez úgy is volt. A legutolsó korba[n] az én nagyapám is foglalkozott legutoljáig a kereskedéssel. Édesanyja, apja, szegény édesanyám sokkal előbb meghalt, mind azok, nemhogy valami vagyon maradt volna, hanem én tartottam őket és én temettem el mindeniket. Éppen csak egy család volt nálunk, akinek az elődje az akkori kereskedésből földeket szerzett volna, körülbelül 40 vagy 50 hold[at]. Annak gyermekei azt el is oszthatták, mai napig is sok utódjuk van és a föld meg is van náluk. i877-be[n] lett meg nálunk a tagosztály, akkor a határunkba[n] a legjobb földek a németteveli határ hosszat voltak, akkorra nem volt ölég. 150 évvel előbb Uzalt, ami közös legelő volt, el adták és már akkorra a németeteveli 222 értsd: fiúról fiúra 223 helyesen: Pejacsevich 224 értsd: eladta, elherdálta »118 «
