Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Újraolvasó - Pongrácz Józsefné: A gyülekezeti nőegylet munkája és feladatai
Újraolvasó ^ Acta Papensia xiii (2013) 4. SZÁM valamikor az édenkertben? Ki akar a jövőnek ebben a látomásában velünk tartani? Ezért dolgozni? Kicsiny, tökéletlen eszközökkel is nagy álmokat valóra segíteni? Mert ez is Nőegylet! ickick-k Negyvenegyedik évfolyam,_____________3. szám.________ Papa, 1930 január 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-.............—.......-...............-........— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................-........ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁC/ JÓZSEF THEOI. IOAZG PAPA. KŐ- * FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT BKUEKLÓ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PAPA, FŐISKOLA. AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTCZENÜŐK. A gyülekezeti nőegylet munkája és feladatai.* Református Nőegyletiink az utóbbi időben sokat beszéltetett magáról a szeretetliáz vásárlása alkalmával s ezért szükségesnek láttuk, hogy a Nöegylet munkájáról és feladatáról tájékozást nyújtsunk, hogy azt a programmol, melyet 33 évvel ezelőtt egyesületünk alapítói adtak, a változott viszonyokhoz mérten megújítsuk. Az egyesület alapításának alapgondolata két mondatban foglalható össze: a szegényügy felkarolása és a hitélet erősítése. Ugyanez a feladata most is a Nőegyletnek. Semmivel sem több, de méreteiben sokkal nagyobb mértekben kitágult keretekben. Alapításunk története visszanyúlik a béke boldog idejébe, melyre úgy tekintünk vissza, mint aranykorba, pedig csak 15 év választ el tőle s mégis mintha századokat éltünk volna át azóta. A külső körülményeknek ez az óriási változása maga után kell. hogy vonja a belső átalakulást is. Erkölcsi világunkban is utol kell érni önmagunkat s megfeszített erővel dolgozni, hogy a nagy' távolságot behozz.uk. Abban az időben, a boldog Oü-es években, mikor ez az. egyesület megalakult, nem volt többről szó, mint néhány szegény gyermeknek karácsonyi felruházásáról, egy-egv ceruza és irka kiosztásáról időnként az iskolában. I la végiglapozzuk a naplókat, egy, legfeljebb kél öreg asszony csekély havi segélyezéséről. Nem volt többre szükség. A Nőegylet akkori tagjai teljesen megfeleltek akkori feladatuknak. Mások voltak nr életviszonyok, mások az emberek, mások a szükségletek. De vájjon ma ki mondhatná azt, hogy ennyivel eleget tett a szegényügy terén a mai kor kívánalmainak? Ki mondhatná azt, hogy ma, ha valaki fillért nyújt a kolduló szegénynek, megoldotta a szegényügyet? Minél rohamosabb a technikai haladás és bonyolultabbá lesz társadalmi életünk, annál jobban ősSzefüzÖdnek, egybekapcsolódnak az emberi c’rdo- 1 -k s annál több és nagyobb követelménnyel lépnek fel az. egyénnel szemben is. Szükség van tehát kölcsönös együttmunkálkodasra, hogy közösen munkáljuk boldogulásunkat. Az ember igazi rendeltetése »az egyének közötti szakadékok áthidalása, közös gondolkozás és közös célokért való munkában«. Akármilyen nemes lélek hat is át valakit, közös feladatokat egyénileg 'megoldani nem tud. Az önkéntes együttmunkálkodasra nyújt alkalmat az egyház a maga szervei, az u. n. egyesületei által, amikor súlyos szociális problémákat igyekszik megoldani a köz javára. Ha szembe nézünk az élettel, meg* Irta és a Pápai Református Nöegylet 1930 január 12-iki szeretet vendégségért felolvasta l’ongrúcz József né. látjuk, hogy ma már idejét múlta az az elavult felfogás, hogy ha valaki elvégzi a napi munkáját, eltartja a családját, megfizeti az adóját és alkalmilag segélyt ad a jótékonysági célokra, teljesen eleget tett keresztyén felebaráti kötelességének. Az. élet sürget, erkölcsi világunk messze elmaradt értelmi világunk iramától. Az emberiség clctcrcickc követeli tőlünk, hogy vegyük ki részünket a haladó munkából. Mikor néhány évvel ezelőtt egy református hittestvérünk egy pinceodu kő- I lépcsőjén ülve halt meg, mert a város által az otthontalan öregeknek átengedett hely olyan szűk volt, h >gy nem fértek cl fekvő helyzetben, megbor/adtunk Cseh- Szombathy l.ászlóné kedves nöegyleti elnökünkkel a látványtól. Ki van köztünk ma, aki ezt az állapotot elfogadhatónak találná s nyugodtan hajtaná fejét álomra kényelmes otthonában, abban a tudatban, hogy a dolgok egészen rendben vannak. Bizonyára egyikünk sem. De még itt sem állhatunk meg. Mert ha megvalósul is az. a törekvésünk, hogy egyszer minden szegény elhagyott öregünk nyugalmas otthonra lel, még mindig ott vannak a munkanélküli, sok gyermekes családok hideg, fütetlen szobáikkal, ruhátlan, éhező gyermekeikkel, s még nagyobb erkölcsi nyomorúságaikkal. Valóban életté váll a Bibliának az a szava: »A mélységből kiáltok hozzád Uram!« Az egyház, mint ilyen nem mehet minden nyomorgó után. Amint az egyház Isten kezében eszköz, hogy örökkévaló terveit általa megvalósítsa az emberiség életében, épen úgy a Nöegylet az egyháznak az a szerve, mellyel szociális feladatát végrehajtja a gyülekezetben. Minél gazdagabb lelki élete van az egyháznak, illetve tagjai minél inkább át 'vannak hatva i az isteni szolgálat füzétől, annál inkább megfelel az egyház isteni küldetésének s épen azért, '.nagy elmaradottságról tesz bizonyságot az, aki azt hiszi, hogy az egyház létjogosultságát felekezeti viták döntik el. Minél tisztább erkölcsi világot teremteni s‘Iminél töké- 1 letesebb erkölcsi lényekei adni a világnak — ezen I fordul meg a felekezetek jövendő sorsa. 'Ezzel tisztái I ban kell lenni ref. Nőegyletünk minden tagjának s itt jutok el progranimunk második pontjához, a hitélet erősítéshez. Ne gondolja senki, hogy mikor mi a Nöegylet. bibliakörökbe, vallásos estélyekre hívjuk a mi refor- ! inátus híveinket, holmi egyéni vállalkozásról van szó. Az a tiz éves kitartó munka, melyet a Nőegylet végez I a hitélet ápolása terén, legjobban meggyőzhet mindenkit úrról, hogy itt nem egyik, vagy másik ember kedvteléséről van szó, mert az egyéni vállalkozás régen et- lankadt volna már a mostoha körülmények miatt, melyek minden lelki munkával vele járnak. Ma sokkal na- I gyohb dologról van szó, arról, hogy az egyház keze i elérjen azokhoz is, akik a templomon keresztül nem I érhetők el. Arról, hogy öntudatos híveket adjon Isten [678]
