Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Emlékeim
Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 4. SZÁM Hazáját kimondhatatlanul szerette. Ezért vetette bele magát teljes erővel minden hazafias munkába. Terjesztett naptárakat, előfizetőket gyűjtött újságokra, könyvekre, tagokat toborzott a helyi és országos egyesületeknek. Tormay Cecile-lel, aki többször megtisztelte őt levelével, belső baráti viszonyba került. A református ügyeket felekezeti elfogultság nélkül, lelkesen szolgálta, de a más vallásúakkal is együtt tudott dolgozni. Ebben közremunkált erdélyi származása és buzgó egyéni vallásossága. A Szabó Aladár-féle belmissziói mozgalomban sok áldást nyert, pár évig diakonissza tanítónő is volt, és a Bieberauer, most Bodoky családdal állandó kapcsolatot tartott fenn. Sokszor hívott meg házunkhoz teológusokat teára, így próbáltuk megmutatni a fiúknak, hogy mi az evangéliumi jókedv és vidámság. Győry Elemérné főtiszteletű asszonnyal Dunántúl több helyén megfordult1041 a nőszövetségi konferenciákon mint előadó és rendező, hisszük, nem eredménytelenül. Festeni és kézimunkázni is szépen tudott. Maga szőtte ablakfüggönyei ma is díszei lakásunknak. Ezekbe Mezőkövesden hímeztetett odavalósi népies mintákat. Mint betegápoló férjét és gyermekeit nagy szakértelemmel ápolta, amikor arra szükség volt. Eltemettük egyetlen fiunkat tízhónapos korában. Az első világháború vége felé 6 hetes korában vazelintől olyan fertőzést kapott, hogy amint a doktor mondta, csak a leggondosabb anyai szeretet szülte ápolással élt 10 hónapot. Két leányunk mellhártyagyulladása alatt mennyit éjjelezett. Ő maga együttélésünk alatt kétszer volt hosszabban, heteken át beteg, egyszer ischiasban, egyszer pedig ekcémában szenvedett. Szenvedéseit mindig nagy türelemmel hordozta, az orvosok utasításait pontosan betartotta. Amikor 1945-ben 75-en voltunk éjjelenként házunk pincéjében, nappal1041 1042 a menekültekre főzött, szívesen, keresztyén szerétéiből. Megtörtént, hogy nekem egy Ferenc József-öltönyömet vitte el az egyik menekült. Egy másik menekült a legjobb bőrkesztyűmet és háztartási edényeket vitt el. Ezek a csalódások sem tudták segítőkészségét abbahagyatni vele. Olyan nagy volt az ínség Pápán, hogy 1945 márciusában már a németek is papírzsákokban temették el halottaikat, mert koporsót nem lehetett kapni. Az oroszok egyik szép szőnyegünket, meg 5 díványpárnát vittek el tőlünk. Azt mondták, egy őrnagyuk akar pihenni. Sohasem1043 1044 kaptuk vissza. Kiderült, hogy a szőnyegbe takarva temették el, a díványpárnák pedig fejvánkosul szolgáltak azoknak, akik örök álomra hajtották fejüket. A kórház körül minden házból elvitték a megfelelő díványpárnákat a betegek és haldoklók számára. Elfogultság vádja°AA nélkül merem állítani, hogy feleségem kiváló háziasszony és gazdaasszony volt. Szűcs Dezső gimnáziumi címzetes1045 igazgató mondta az Etelka [ 642 ] 1041 Csak a kéziratban. 1042 A kéziratban: nappal pedig. 1043 A kéziratban: Persze sohsem. 1044 Csak a kéziratban, utólagos, ceruzával írt betoldás.
