Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Emlékeim
^ Forrásközlés íj^ Acta Papensia xin (2013) 4. SZÁM inkább átdolgozás volt, a másik, mely az ószövetségi bizottság fellépésére jött létre, már gyökeresebb változtatásokat csinált a nyelv modernné tétele végett. Pl. elhagytuk a va- ve, ván-vén képzős alakokat. Emlékszem, egész fellelkesültem, amikor először leírtam Máté 28,19-20-t az 1954-ben megjelent szövegben, milyen erőteljesen hangzik az Úr küldetési parancsa: „Menjetek el! Tegyetek tanítványokká, kereszteljétek meg őket! Tanítsátok őket!” Ez a fordítói munka még nem befejezett. Meg kell várni, amíg az ószövetségi bizottság is teljesen készen lesz, és akkor a két bizottság munkáját alapos egyeztetésnek kell alávetni. Ez nem megy hamar, erre tetemes idő kell, de megéri a várakozást, a türelmet. Hálás vagyok Istennek és megbízóimnak, hogy gyenge erőmmel én is közremunkálhattam, ha csekély részben is, ebben a nagy szeretettel és alázattal végzett, de szerintem több évtizedre kiható munkában. Erről majd az utánunk következő nemzedék fog helyes bírálatot mondani, amikor már bizonyos történeti távlatból ítélik meg az új szöveget. Az imádságról szólva, többször úgy vettem észre, hogy hajlamos vagyok a gépiességre, de azt mondtam: inkább szokásból imádkozzam, de imádkozzam, mint egyáltalán ne imádkozzam. A Miatyánkra, emlékszem,1''2 drága édesanyám tanított meg. Ezt minden este elmondtam ágyamban, amióta csak emlékszem. Héregtől kezdve hozzáfűztem az egyik vallásos traktátusban talált könyörgést: Óh, én Atyám, kérlek, adj nékem Szent Lelket, az Úr Jézusért kérlek. Ámen. Később önállóan, saját szavaimmal kezdtem imádkozni. Pécsett történt, teológus koromban, hogy részt vettem az Élőkeresztyén Szövetségek ottani konferenciáján, és egy előadás után dr. Szabó Aladár váratlanul felszólított a nyilvánosság előtt, hogy imádsággal zárjam be az összejövetelt.76’ Mit volt mit tennem, kénytelen voltam a felhívásnak engedni. Attól kezdve nem féltem az ilyen váratlan alkalmaktól. Egy teológus barátom (Cz. S.)7<’4 úgy készült elő, hogy meglepetések ne érhessék, hogy Pálóczi Czinke István'65 imádságos könyvét szinte betanulta, és így az imádság szókincse szinte észrevétlenül sajátjává lett. 1,2 A kéziratban: úgy emlékszem. 763 A „magyarországi evangéliomi munkás keresztyének” 1905. augusztus 20-21-én tartották gyűlésüket Pécsett. Nyáry Pál lelkész 1904-ben szervezett a pécsi református gyülekezetben „Bibliaolvasó szövetséget”, ez a szövetség egy év múlva a „Pécsi református élőkeresztyén szövetség” nevet vette fel. PEIL 1905. 581-582. NYÁRY 1908. 37-39. 7tH Valószínűleg Czeglédy Sándor pápai teológiai tanárról, győri és ceglédi lelkészről van szó. 705 Pálóczi Czinke István lelkész, püspök 1855. november 18-án született Pácinban (Zemplén vm.). Középiskolai és teológiai tanulmányait Sárospatakon végezte. Egy évig kollégiumi szénior, majd sárospataki káplán és hitoktató volt. 1882-től lelkészként Erdőbényén, 1896-tól elsőpapként és gimnáziumi vallástanárként Rimaszombatban szolgált. 1917-től a tiszáninneni egyházkerület főjegyzője, 1914-1917 között a gömöri egyházmegye esperese, 1921-től a szlovenszkói tiszáninneni egyházkerület püspöke (konventi és zsinati elnök) lett. 1929-ben a hatóságok részéről ért gyakori támadások miatt lemondott hivataláról és lelkészi állásáról is. Budapestre, Szigetszentmiklósra, Miskolcra, majd újból Budapestre költözött. 1915-ben a Ma[ 605 ]
