Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Emlékeim
^ Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 4. SZÁM séggel írták az ajánlóleveleket az ismerős külföldi tanároknak —, hogy minél több magyar református teológust tudjunk kijuttatni Nyugatra. Külföldi egyházi364 világgyűléseken való alkalmi részvételünket, személyes látogatásainkat, kiterjedt levelezéseinket arra9"" igyekeztünk felhasználni, hogy minél több magyar református'"1' teológus diáknak felnyílhasson a szeme, és kaphasson indíttatásokat, látásokat Krisztus magyar földön véghezviendő hódításairól. Ismerem fajomnak a bűneit, de azért alázattal azt vallom, hogy „nem vagyunk utolsó nemzete a világnak”. Pápáról 1906-tól 1927-ig több mint hetvenen mentünk ki nyugatra, nem azért, hogy majmoljuk azt, amit ott látunk, és lekicsinyeljünk mindent, ami magyar, hanem, hogy felrázzuk az itthoniakat: „mi is tudunk dolgozni, Isten Lelke minket is átváltoztathat, újjászülhet.” Csak az én osztálytársaim közül Székely István, aki Bázelbe ment ki,'" míg'"" Tóth Lajos Baselbe, Bernbe és Edinburghba, Várady Lajos Tübingába és magam Edinburghba, pedig nehéz idők voltak azok, amiket átéltünk, két világháború vihara zúgott át fejünk felett. Mint a Dunántúli Protestáns Lap felelős szerkesztője, 20 éven át hordoztam'"9 az igát. Tudtam volna jobban szerkesztett lapot is csinálni, ha lettek volna ehhez feltételek,'70 ha némileg honorálhattam volna anyagilag is a munkatársakat. Én számonként 1 pengő tiszteletdíjat kaptam a szerkesztésért. Különösen a hazai hírek szerzése okozott rendkívüli nehézséget. Volt pár olyan számunk is, amely színvonalas volt: a magyar protestáns gályarabok kiszabadulásának 250. évfordulója alkalmából kiadott szám''' 1926-ban, amelybe kérésemre a magyar protestantizmus akkori legkiválóbb teológiai akadémia filozófia-pedagógiai tanszékén oktatott. Ezután 1962-ig a Dunántúli Református Egyházkerület levéltárosaként működött. Felesége Fábián Tóth Berta volt. 1962-ben hunyt el. ZOVÁNYI 1977. 659. TUNGLI 1997. 123. SZÖGI 2001. 184 (2757. sz.), 439 (8847. sz.). KRÁNITZ 2013. 618-620. 163 Vasady Béla 1902. december 30-án született Aradon. A teológiát Debrecenben, Daytonban, majd Princetonban végezte. 1925-től 1927-ig Pápán, 1934-ig Sárospatakon, majd 1945-ig Debrecenben oktatott. Az Országos Református Lelkészegyesület tanulmányi főtitkára, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja, 1935-től az Igazság és élet című folyóirat szerkesztője volt. 1945-től az Egyesült Államokban élt. 1992-ben hunyt el. ZOVÁNYI 1977. 678. TUNGLI 1997- 178. VARGA 1998. 537. 364 Csak a gépelvényben! ,<,c’ A kéziratban: mind arra. 366 Csak a gépelvényben! 3<>7 A kéziratban: kiment Bőseibe. 3<K Csak a gépelvényben! 'A kéziratban: hordtam. ' ° A kéziratban: ha meglettek volna a szükséges feltételek. 571 A kéziratban: alkalmi szám. i 559 ]
