Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolt: „Megtanított bennünket imádkozni”
KRÁNITZ ZSOLT „Megtanított bennünket imádkozni” Emlékezés Pongrácz Józsefre HALÁLÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁN „Dr. Pongrácz József, kit a tanítványai szentnek mondtak, akit országszerte tiszteltek, s külföldön is ismertek és elismertek, nagy bőséggel közölte e helyen (a Teológiai Akadémián — a szerk.) az Úr kegyelmének gazdagságát, de úgy, hogy az ő akarata nem is volt titok a tanítványok előtt. Adott nekik inni abból a vízből (]án.4:ii), amelyet Jézus ígért a szomjuhozóknak. Nemcsak a tanítása által adta pedig, de talán még inkább az ő evangéliumi szép, tiszta élete által. Tanítványaitól hallottam ezt az őszinte dicséretet: Megtanított bennünket imádkozni. Ó, de szép ajándék volt ez! így lehetett kiből Bereczky Albert, kiből Győry Elemér, kiből Szabó Imre! És Boda József és Döbrössy Lajos és Bakos Lajos és százak és százak, akik lelki emberek lettek, imaéletet éltek, bizonyságok lettek! ... Jézus mondja tanítványainak: „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim.” (Csel. 1:8.) Pongrácz József tanítványain is beteljesedett ez; ők is vettek erőt, és lettek Jézus tanúi. Az én szememben Pongrácz József egy volt a pápai kollégiummal. Mikor már nem a mienk volt a kollégium, mikor már levakarták a szép, istenes nevét is a homlokáról, és mindenki elhagyta, akkor Pongrácz József volt, vagy lett a pápai kollégium. Az ő kopogását még sok évekig visszhangozták a drága falak, amint naponkint végigment a földszinti folyosón az egyházkerületi könyvtárba. Most már nem megy, elmúlt a kopogás, megszűnt a visszhang, a mosoly a falakon, Pongrácz József kint nyugszik a temetőn.”' 1 1 Ólé Sándor visszaemlékezéseiben írta ezeket a sorokat Pongráczról. DREKK O. 445. 466-467.
