Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Szemle - Gerzsenyi László–Mészáros Kálmán: A magyarországi baptista teológiai oktatás története (1906–2006) (Simon Ervin)
Acta Papensia xiii (2013) 3. szám országosan jelentkező lelkészhiányra is, ami megintcsak a gyülekezetek fennmaradásának záloga volt. Hasonló eredményt, tehát önálló felekezeti akadémiát csak a rendszerváltás után tudott felmutatni a többi kisegyház (adventista, metodista, pünkösdi). Noha ők sem maradtak teljesen hazai felsőfokú teológiai képzés nélkül a múlt évszázadban, ugyanis 1966-tól egészen 1990-ig a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézete kínált áthidaló megoldást számukra. Az 1966-os dátumból azonban világosan látszik, hogy jókora késéssel tudtak csak nekifogni hátrányuk lefaragásának, s akkor is csupán figyelmen kívül nem hagyható egyházpolitikai keretek között. Amikor tehát értékelni kívánjuk a kötet alaptémáját, akkor érdemes szem előtt tartani e két szempontot, hogy valós értékének megfelelően kezelhessük. A két szerző a baptista felsőfokú oktatás múltjának kiváló elméleti és gyakorlati ismerői közé tartozik. Köszönhetően többek közt annak, hogy mindketten az intézmény tanári gárdáját erősítették (Gerzsenyi), ill. erősítik a mai napig (Mészáros). Mészáros Kálmán egyházelnök számára különösen kedves a téma, hiszen a 2006-os centenáriumi év során a baptisták vezérlapjában (Békehírnök) már röviden érintette a szeminárium jelentőségét. Az intézménytörténet száz évét két 50 éves blokkra felosztva tárgyalják a szerzők. Egyeztetett nézőpontjaik világosan kitapinthatok a két fejezetben: a kronologikus ívet a kevésbé izgalmas évnyitó és évzáró eseményekről írtak, ill. a tanári kar, valamint a folyamatosan szaporodó diákság név szerinti említése teszi teljesebbé. Ezeken túlmenően a lokalizáció kérdése vonul még végig a két egységen hasonló intenzitással, ami érthető is, ugyanis döntő élménye volt az intézménynek a szakadatlan költözködés, ami csak 1992-ben zárult le. Az alapítás után közvetlenül még budapesti gyülekezetek biztosítottak helyett az oktatásnak, utóbb egy Kiscelli utcai vásárolt telken remélték felépíteni a közösség büszkeségét. Az első világháború azonban keresztülhúzta az optimista várakozásokat. A háborús éveket követően újra hányatott periódusába lépett a szeminárium: számtalan bérleményben vágtak neki az aktuális tanévnek a szervezők. Mind közül a mai Dózsa György úti volt a leghosszabb ideig kihasználva. Az állandóságot szem előtt tartva már az épület megvételéről folytak tárgyalások, amikor az amerikai Déli Baptisták Szövetsége egy patinás épületet vásárolt a hazai hitrokonoknak az egykori Margit-rakparton (1925). A drámai köztörténeti események első alkalommal 1944-ben okoztak jóvátehetetlen anyagi károkat a baptista felsőoktatásnak. Ekkor ugyanis bombatalálat érte az épületet, amit a polgári áldozatok száma csak súlyosbított. A jelenleg is használt Benczúr utcai (VI. kerületi) ingatlanhoz 1949-ben jutott hozzá a közösség, ám egy évvel később az egész épületet lefoglalták állami célra: az észak-koreai nagykövetséget helyezték el benne. A politikai fordulat az elhelyezés tekintetében tehát aligha hozott előrelépést. 1963-ig a felekezet Arad utcai központjában húzta meg magát az intézmény, majd egy rózsa[488]