Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Kisebb közlemények - Hudi József: A pápai takarékpénztár alapszabályai 1844-ből
Kisebb közlemények ^ Acta Papensia xiii (2013) 3. szám Az 1905-ben kiadott pápai városmonográfia kereskedelmi-pénzügyi fejezetét író Koritschoner Lipót legkorábbi pénzintézetnek szintén az 1863-ban 300 darab, egyenként 100 osztrák forint értékű részvénnyel, vagyis 30.000 forint alaptőkével létrehozott Pápai Takarékpénztárát tartotta. Ezt követte véleménye szerint a Pápa Városi és Vidéki Takarékpénztár, amely 1878-ban 500 darab 100 forintos részvénnyel, vagyis 50.000 forint alaptőkével indult.5 Ez azért meglepő, mert előzményekről szólva a reformkori védegyleti mozgalmat csak nagy általánosságban említette.6 A Dunántúli Református Egyházkerület könyvtárában, a „Papensia” különgyűjteményben H II. 1769. sz. jelzet alatt egy 12,5 cm széles, 20,2 cm hosszú 8 oldalas aprónyomtatvány tanúskodik arról, hogy Pápán már 1844- ben létezhetett egy pénzintézet: a Pápai Takarékpénztár.7 A kiadvány a takarékpénztár alapszabályait tartalmazza. Ebből kitűnik, hogy a takarékpénztár a „munkás néposztály javára”, a „kisebb tőkepénzesek” takarékoskodásának, anyagi jólétének előmozdítását kívánta szolgálni. Nem egyleti alapon szerveződött: a városi önkormányzat hozta létre és biztosította működésének feltételeit. A takarékpénztárat a város önkormányzata (a városi tanács és a választott község együttesen) kívánta felállítani. Helyet e célra a városháza egyik szobájában biztosítottak. Az intézet véglegesnek tekintett szervezeti-működési szabályzatát nyomtatásban is megjelentették, hogy a nyilvánosságot szélesebb körben is tájékoztassák a pénzintézet működéséről. A takarékpénztár alapszabályaiból kiderül, hogy a városi önkormányzat pénzügyi garanciája mellett létrejövő intézet két választott tisztségviselőt alkalmazott, a pénztárost és az ellenőrt, akik a pénztárat (a két kulcsra járó pénzesládát) együttesen kezelték, miközben egymást is ellenőrizték. A tisztségviselőknek hármas (anyagi, erkölcsi, szellemi) követelménynek kellett megfelelniük: Pápán tehermentes ingatlannal (házzal) kellett rendelkezniük, jó erkölcsűnek, „jó Írást és számvetést tudónak” kellett lenniük. Az intézet pénzgazdálkodását a város két vezető testületé ellenőrizte, ami egyszerűen megtörténhetett, hiszen a pénztárosnak pontosan előírták, hogy milyen nyilvántartásokat kell vezetnie. További biztosítékot jelentett, hogy minden kölcsönt a városi tanács jegyzőkönyvében is rögzítettek, így a pénz5 KAPOSSY Lucián (összeáll.): Pápa város egyetemes leírása. Pápa, 1905. 339. 6 KAPOSSY 1905. 337. 7 A’ Pápai Takarékpénztár. Veszprém, 1844. Jesztány Totth János’ nyomtatása. 8 p. [ 464 ]
