Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
^ Forrásközlés !► Acta Papensia xiii (2013) 3. szám 30 évig voltam tagja a vármegyei népnevelési bizottságnak, több évig tagja az országos „Eötvös-alap” segélyosztó bizottságának. Kineveztettem miniszteri iskolalátogatónak a csokonyavidéki iskolákra s miniszteri vizsgáló biztosnak a csurgói járásbeli VI osztályú elemi iskolás fiúk megvizsgálására. Nyugdíjaztatásom után egyházi hatóságomtól megbízatást nyertem az atádi állami elemi és községi polgári iskolákba járó protestáns vallású növendékek hitoktatására.133 Voltam iskolai körfelügyelő, gyámintézeti elnök, egyházmegyei s egyházkerületi tanügyi bizottsági tag és közgyűlési képviselő, segélyegyleti felügyelőbizottsági tag Barcson, takarékpénztári felügyelőbizottsági tag Barcson és Nagyatádon, stb. A községünkben és egyházunkban szervezett egyesületek fenntartása nagy béketűrést és kitartást igényelt. A tagok száma meg-megcsappant az olvasókörben, a lelkesedés alább-alább hagyott az énekkarban. Ilyenkor is iparkodtam a megmaradt és megjelent egy-két tagra nézve érdekessé és tanulságossá tenni az összejövetelt. Térképet, földgömböt, emberbonctani ábrákat, stb. vettem elő, s azokat magyaráztam nekik, hírlapokból és anekdotás könyvekből, stb. felolvasásokat tartottam előttük, néha meg a mértan és a számtan köréből adtam oktatást (a tér- és köbtartalom, a törtek kiszámítása módjáról, stb.). így aztán az az egy-két sem mondhatta, hogy hiába jött el a körbe. Nem szabad ilyenkor azt mondani, hogy ennyi taggal nem érdemes vesződni. Ok a megjelenést áldozattételnek tekintik a maguk részéről. Erre mutat egy eset az énekkar egyik összejövetelén. Egy dalárdista későn jött el a gyakorlatokra, s mikor egyik társa dorgálta a késedelmeskedésért, azt felelte neki: „Ez is elég köszönet!” Csak ilyen módon lehetett a polgári olvasókört 40 évig, a dalárdát 30 évig fenntartani. Ezeket, édes szívfeleim, nem dicsekvésből sorolom fel, hanem egyrészt buzdításul tanító-fiam részére, másrészt igazolásul, mert ezekért annyira-mennyire munkálkodnom kellett, s emiatt az irántatok tartozó kötelességem teljesítése — elismerem — hézagosabb volt, mint kellett volna. Bocsássatok meg érte! Túlsá133 Nagyatádon jelentős szerepet játszott a a leányegyház önállósodási folyamatában (ugyanis Nagyatád 1939-ig Somogyszob flliája volt), a templomépítésben, a helyettes lelkészi állás megszervezésében. A Dunántúli Protestáns Lap hasábjain így méltatják érdemeit: Több, mint két évtizeddel ezelőtt kezdte gyülekezetté összetömöríteni itt a lelkigondozás nélkül hagyott reformátusságot Szalóky Dániel nyugalmazott erdőcsokonyai tanító, a puritán, bibliás magyarrá nevelt Nagyatádi Szabó Istvánnak volt egykori elemi iskolai tanítója. O gyűjtögette itt össze először hittestvéreit, tanítgatta a zsoltárokat nékik, és olvasgatta előttük a Bibliát. DPL 1939.149. [ 456 ]
