Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
Forrásközlés í^> Acta Papensia xiii (2013) 3. SZÁM hétig tartó súlyos idegbetegségbe esett, amikor a nála maradt édesanyja ápolta hűségesen. A lugosi, fővárosi kórházakban volt gyógykezeltetés, s 1918. szeptember 29-ike óta itthon édesanyja hűséges ápolása mellett, másfél évi betegeskedés után, most már — hála Istennek! — annyira felgyógyult, hogy remélhetőleg egy hónap múlva fürdőre vagy szolgálatra hivatalába mehet el. Betegségében az itteni rokonok (Pista, Viktorika és Irma) sok jóval voltak hozzá. Diákkorában el-elhívtam magammal vidéki kirándulásokra, amihez különben is nagy kedve volt. Felejthetetlen volt a vele Budapestre tett azon időbeli utazásunk, amikor ott Kossuth Lajos fényes temetését végezték. Előtte még szép jövő állhat. Kérjük is Istent, hogy úgy legyen, mert halálunk után jó szívénél fogva gondos és áldozatkész felkarolója lehet a segítségére rászoruló testvéreinek és hozzátartozóiknak. Már eddig is sokszor és jelentékeny összegekkel segélyezte testvér-rokonait s azok maradékait. Jutalmazza is meg ezekért a jó Isten jó egészséggel, jó szerencsével és hosszú boldog élettel! Lajos fiunk az 1886. évben született. Jó, szerény fiú volt, jó szülő és testvérszerető. Tanulásában (mind az elemi, mind a polgári iskolában, mind a képez- dében) jó közepes eredményt mutatott fel. Érzékeny szíve a vélt mellőzésekre vagy hátrányos megkülönböztetésekre hamar haragra lobbant, s emiatt a bizalmát vesztett tanárt nem szívesen hallgatta, s előtte nem örömest tanult. Ehhez járult (őszintén megvallva) azon körülmény is, hogy roppant sok el- foglaltatásaim között neki s Géza fiamnak már nem adhattam kellő alapkészséget ahhoz, hogy könnyen s ennél fogva jobb kedvvel is tanulhassanak. Máig is vádol ezért a lélek, s minden apának tanácsolom, hogy a legüdvösebb pasz- szióit is lehetőleg családja hátránya nélkül gyakorolja. Iparkodtam ezt a mulasztást Lajosunk Géza fia (unokám) elsősosztálybeli alapos oktatásával pótolni, ami — úgy hiszem — sikerült is. Dacára a közepes osztályzatú tanítói oklevélnek, Lajosból kitűnő tanító vált, az ő keze alatti kutasi és csökölyi iskolák a vidékbeli legjobb iskolák mellé emelkedtek. Kitűnő orgonista is volt. Emellett az olvasókör, dalárda szervezésével, műkedvelő előadások rendezésével, ünnepélyek tartásával, stb. a közműveltséget emelni iparkodott. Udvara virágos kertté varázsolásával, kertje s kerti szőlője ügyes megmunkálásával kedvessé s lakályossá tette házát. Tevékenységét azonban nem méltányolta a művelődésben konokul hátramaradt csökölyi köznép; iránta több tekintetben hálátlansággal viseltettek. Ezen körülmény aztán kedvét szegte, s előbbeni lelkesedése minden irányban csökkent. Idegessé [ 449 ]