Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
^ Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 3. szám hajón Piszkéről Komáromba utazhassak, de a komám akkortájban meghalt édesanyja sírját is meg akartam nézni, útjártunkban meg egy boros gazda invitált be magához neszmélyi bora megkóstolására, komám nővére pedig ozsonna nélkül nem akart elereszteni, emiatt annyira elkéstem, hogy Piszke közelében a kertek alatt sötét este futva mentem a korcsmaudvarra vezető gyalogúton befelé. A kertek alatt utánam kiabáltak az éjjeli őrök „halt!, halt!”103 kiáltással, s mikor én erre sem álltam meg, kiabálva utánam futottak a korcsma udvarára. Itt aztán a lármára kifutottak a mulatozók, körülfogtak bottal, ököllel fenyegetve. Alig volt időm magamat igazolni a tettlegesség beállta előtt. Beszédemre egy atyafi mentett ki, mondván: „Én tudok látni ezt az ember délután.” Ekkor tudtam meg, hogy a múlt éjszakák egyikén rablók voltak a községben, s ezek ellen állították ki a fegyveres őröket. Kevésbe múlt hát, hogy agyon nem lőttek. Aztán hiába is siettem, mert időközben a gőzhajó meg elvitorlázott Komárom felé, s csak másnap mehettem Komáromba. Az is nagyon emlékezetes utazás volt, mikor egy időben tenyészbikát kapott községünk (az egyik követválasztás előtt) a kormánytól, s ezért Hoboli József községi bíróval — készséges beleegyezésemmel — engem küldtek el a Zemplén megyei bodrogközi páczini uradalomba. Budapesten szállítási és utazási kedvezményt kértünk a kereskedelmi minisztériumban. A bika megkapta, de mi nem. A fővárosban hallottuk meg, hogy a rituális gyilkosság vádjával terhelt zsidók felett másnap lesz az ítélethirdetés Nyíregyházán. Ajánlatomra beleegyezett a bíró (nem is mert volna tőlem elmaradni), hogy Debrecen felé Nyíregyházára menjünk el. Kora hajnalban már Debrecenben voltunk a Bika szállodánál. Hamarosan megnéztük a nagy- és kis templomot, a színházat, a híres főiskolát, felmentünk a kéttornyú nagytemplom harangjaihoz is, megtekinteni a híres Rákóczi harangot, stb. Innen Nyíregyházára mentünk. Roppant nagy közönség volt jelen. A vádlottakat sorba állítva előttünk kisérték fel a vármegyeház nagy termébe, ahová (mert jegyünk nem volt) a pandúrok szívességéből mi is nagy nehezen bejuthattunk. Ott hallottuk meg a felmentő ítéletet. Az ítélet kihirdetését umban végezte. Három évig akadémikus rektor volt Mocsári, majd segédlelkészi szolgálatot végzett Lábatlanban, Császáron, Étén, Nagysallóban, Kocson és Szendén. 1837-ben szentelték lelkésszé. 1838-1881 között lábatlani lelkészként szolgált. Felesége Németh Eszter volt. 1881. november 21-én hunyt el. GERECSEI-KÖBLÖS-KRÁNITZ 2012. 284-285. 103 Halt! (német): Állj! [ 432 ]
