Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Műhely - Hudi József: Takácsi nemes község alfabetizációja a későrendi korszakban (1698–1847)
•0 Műhely ^ Acta Papensia xiii (2013) 3. szám sorolta fel a különféle okleveleket, iratokat (osztályleveleket, adásvételi szerződéseket, zálogleveleket, elismervényeket, nyugtákat, káptalan előtti bevallásokat, ügyvédvallásokat, tanúvallomásokat, tiltakozásokat, adósleveleket, bizonyságleveleket stb.)27 Az írásbeliség terjedésének kezdeti időszakában a helyi igényeket a falu jegyzője (református kántortanítója), esetenként a református lelkész elégítette ki. A nemesi község nevében kiállított iratokon már az 1740-es években megjelent az elöljáróknak (a nemesség öreg esküdtjének és a tanúknak) a neve, de azokat a jegyző írta az iratra. Az 1750-es évektől egyre több iraton jelöltek a név mellé keresztet, jelezve, hogy az aláíró analfabéta. Az 1780-as években a hivatalos szerződéseken már mindenütt megtaláljuk a hitelesítők nevét saját aláírással vagy kereszttel. A kurátori számadásokat a nemes község elöljárósága előtt minden év március 12. táján hagyták jóvá, a rövid jegyzőkönyvet a lelkész vette fel. Ennek 1776-től van nyoma az irattárban. 1829-től a gondnoki számadásokat külön jegyzőkönyvbe jegyezték fel; ez a kötet 1855-ben telt be. A legrégebbi, közelebbről meg nem nevezett protocollumot 1720-1747 között vezették.2 A TAKÁCSI REFORMÁTUS GAZDÁK ÍRNI TUDÁSA 1787-BEN 1787-ben összeírták azokat a takácsi református egyháztagokat, akik mint „jószívű keresztyének” kisebb-nagyobb összegeket adományoztak a templom építésére. Az összeírás a kurátor házában 1787. április 5-én tartott eklézsiái gyűlésen készült, s a megajánlott összeget tartalmazza, de néhány esetet kivéve az adakozók írni tudását vagy nem tudását is jelöli.29 27 Az iratjegyzék 47. tételszáma alatt az alfabetizáció szempontjából fontos vármegyei megintő levelet jegyeztek fel: 1790. szeptember 20-án Veszprém vármegye nevében Káldy János járási szolgabíró és Eőry István esküdt azért inti meg agilis Horváth Ferenc és György takácsi lakosokat, hogy adják vissza a N. Horváth András és felesége által számukra 135 forint ellenében zálogba adott három darab szántót, mivel az ügyletről kiállított adós- és záloglevelet a férj nem subscribálta. Az aláírás hiánya miatt tehát érvénytelennek tekintették a szerződést. A zálogbirtokosok „hosszú feleletet” adtak a megintésre ahelyett, hogy visszaadták volna a birtokrészeket. A megintést és a rá adott feleletet is azonos szám alatt leltározták. 28 A gondnoki számadáskönyvre utal: DREL III. 66. TREE A takácsi református egyház in- ventáriuma. Takácsi, 1873. március 14. 29 DREL III. 66. TREE A református templomra adakozók összeírása. Takácsi, 1787. április 5. [ 353 ]
