Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: "Isten ditsőségére való buzgóságból ajándékozta…" (Adományok és adományozók a dunántúli református közösségekben a XVII–XIX. században)
Műhely ^ Acta Papensia XIII (2013) 3. SZÁM pedig a hangvetőt adományozták, felirata szerint: „Ezen Korona Csináltatot Tot István és Hitvese Latza Katalin kérésére és költségével 1807. Esz.”20 A templomoknak ajándékozott berendezési tárgyak között néhány alkalommal keresztelőkút is előfordul. Ez többnyire kevésbé volt használatos, hiszen egyházunkban keresztelő pohárral, majd keresztelő kancsóval szolgáltatták ki a keresztség sákramentumát. Fából készült keresztelő medencét adományozott a csóri templomnak Szőgyénék nevelőnője, Erzsébet 1850- ben.21 Balatonfüredre 1883-ban özv. Stefanek Jánosné Somogyi Julianna készíttette a keresztelő kutat, Tótvázsonyba 1894-ben Pordán Józsefné, Pécselyre 1898-ban, ugyancsak fából, Vári Imre és Czupor Zsófia, Győrbe 1906-ban Konkoly Thege Dénesné Szentmihályi Katalin.22 Szentkirályszabadján az 1911- ben Simon János által adományozott márvány keresztelő kutat felirattal látták el: „Isten dicsőségére Simon János.”23 Rendkívüli módon megszaporodtak az ajándékozások a liturgikus tárgyakat tekintve, legyen szó klenódiumokról vagy úrasztali textíliákról. Óriási könnyebbséget jelentett az adományozóknak, hogy szigorú liturgiái előírások nem kötötték meg ajándékozási kedvüket, hiszen a zsinatok csupán az egyszerűségre, a hivalkodástól való mentességre hívták fel a figyelmét az ajándékozóknak, az alapanyagot, az ékítményt nem határozták meg. Erről meggyőző adatokat találunk Kiss Áronnak a XVI. században tartott magyar református zsinatok végzéseit összefoglaló és elemző munkájában.24 Az ismert személyektől származó kelyhek mintegy 25 db-ot számlálnak. Természetesen ezeknek a liturgikus tárgyaknak rendkívül nagy a számuk, hiszen egy-egy gyülekezet az esetek döntő többségében nem egyetlen, hanem legalább két kelyhet birtokolt, egyet a férfiak, egyet a nők használtak az úrvacsora kiszolgáltatásakor. Ismerünk több olyan úrvacsorái poharat, amelyekre az ajándékozóknak mindössze nevük kezdőbetűit vésték fel, amelyek jelenleg még azonosítatlanok. így meg kell elégednünk azzal, hogy eddigi ismereteink alapján mindössze ennyi a száma azoknak a kelyheknek, amelyek esetében az ajándékozók személyét be tudtuk azonosítani. Időrendi sorrendben ezek a következők: A 17. századból hét darabot ismerünk: 20 S. LACKOVITS 1999. 117-136., idézett hely: 121. 21 KISAR1 PAP 2004. 7922 MIKLÓS 1999. 607., VERESS D. 1994. 177., VERESS D. 1992. 219., PATAKY 1985. 253. 23 VERESS D. 1998. 244. 24 KISS 1881. [ 325 ]